Mentor program középiskolás diákok részére

Általános orvos

Ádám Kristóf vagyok, harmadéves orvostanhallgató. 2019-ben érettségiztem Budapesten, a Kőbányai Szent László Gimnáziumban. Mint azt a saját példám is mutatja, nagyon nehéz ennyi idősen eldönteni azt, hogy mit is tanuljunk tovább. Érettségi előtt a gyógytornász szakma érdekelt a legjobban, és úgy döntöttem, hogy ebben az irányban megyek tovább. Egyetemi tanulmányaimat itt Pécsen az Egészségtudományi Karon kezdtem meg, azonban 2 év után úgy döntöttem, hogy az orvosi pálya az én utam. Ezután 1 évet kihagytam, készültem a kémia érettségire, és legnagyobb örömömre felvételt nyertem az Általános Orvostudományi Karra. Azóta minden egyes nap úgy érzem, hogy életem legjobb döntését hoztam meg.
Pécsen töltött éveim alatt számomra egyértelmű volt, hogy orvosi tanulmányaimat itt kezdjem meg. A város szépsége, a pezsgő hallagatói élet, és a jobbnál jobb programok mind csak megerősítettek ebben.
Első évem óta aktívan részt veszek a középiskolások számára szervezett programokon, demonstrátorként, valamint instruktorként is. A sportolás is része mindennapjaimnak, a POTE kézilabda csapatának tagjaként küzdök azért, hogy évről évre a lehető legjobb eredményt érjük el a Medikus Kupán. A sok egyéb program mellett Tudományos Diákköri munkát is végzek, az Ortopédiai Klinikán. Ezek mellett még számtalan másik lehetőség van az egyetemen, úgyhogy, ha ide jöttök, unatkozni semmiképp sem fogtok.
Tudom, nagyon sok az új információ így az elején, bármilyen kérdésetek van keressetek engem bizalommal.

---

Bőle Péter vagyok, negyedéves orvostanhallgató. 2019-ben érettségiztem Sárbogárdon, a Sárbogárdi Petőfi Sándor Gimnáziumban. Édesapám nyomdokaiba lépve, az orvosi egyetem elvégzésére már egészen kiskoromban elhatároztam magam. Mint a családomban mindenki, aki egyetemet végzett, számomra is egyértelmű volt, hogy Pécsen szeretnék továbbtanulni. Részt vettem egy TM táborban, ahol eldöntöttem, hogy ha eléggé felkészültnek érzem magam itt a POTE-n és elég otthonosan mozgok ebben a közegben, én is részt veszek a TM táborok lebonyolításában, a középiskolás mentorprogramban, az érettségire felkészítő tanfolyamokban. Miután felvételt nyertem, ez a dolog pár évig feledésbe merült, idén szembejött ez a gondolat, hogy a maradandó siker elmaradhatatlan feltétele, hogy valamit visszaadjunk, valamivel segítsük az utánunk érkezőket. Az ötödik évemet töltöm Pécsen, tudományos diákköri munkát végzek a Sebészeti Klinikán és a Szájsebészeti Klinikán. Az egyetemmel, a tárgyakkal, a hallgatói élettel, a lakhatással (voltam kollégista és albérletben is laktam) kapcsolatban bármilyen kérdésre örömmel válaszolok, forduljatok hozzám bizalommal!

---

Hoffmann Andi vagyok, elsőéves fogorvostan hallgató. 2024-ben érettségiztem a veszprémi Noszlopy Gáspár Gimnázium és Kollégiumban. Általános iskola óta tudom, hogy orvos szeretnék lenni, de nagyon sokáig nem voltam biztos abban, hogy az általános orvosi, vagy a fogorvosi lenne a legjobb választás számomra. Gimis éveim alatt többször volt szerencsém részt venni a POTE eseményein, amelyek alkalmával világossá vált számomra, hogy a fogászat áll közelebb a szívemhez. Megtetszett a szakmában, hogy az orvoslás és a művészet találkozik, és amellett, hogy segíthetek az embereken, önbizalmat, mosolyt adhatok nekik.
Az érettségi és a felvételi nekem is, ahogy sokaknak, nagyon ijesztőnek és óriási akadálynak tűnt, ami egy pillanatra meg is tántorított, nem tudtam, vajon képes leszek-e elérni a céljaimat. Mindezek mellett a legtöbb helyről azt hallottam, hogy sportgimis létemre meg se próbáljam az orvosit. Szerencsére a szorgalmam és az akaratom sokkal nagyobb volt, mint a félelmem, így idén júliusban csippant a telefon, és óriási örömkönnyek között kaptam a várva várt hírt; szeptemberben elkezdhettem megvalósítani az álmaimat. Azóta minden nap hálás vagyok, amiért annó nem adtam fel, és most ennek a remek közösségnek a tagja lehetek.
Itt biztosan nem fogtok magatokra maradni, hiszen mindenki nagyon kedves és érdeklődő, én is hamar megtaláltam a barátaimat. Ez pedig nagyon fontos, mert habár csodálatos éveket fogtok itt eltölteni, olykor-olykor jó, ha van megfogni valaki kezét az orvostudomány útvesztőjében. A tévhitekkel ellentétben, az orvosi rengeteg programot és kikapcsolódási lehetőséget kínál, így a sok tanulás mellett szuper élményekkel gazdagodhatsz. Én is rendszeres résztvevője vagyok ezeknek a programoknak, remélem nektek is lesz lehetőségetek megtapasztalni ezeket.
Azért jelentkeztem mentornak, hogy segíteni tudjak, ha esetleg ti is elbizonytalanodnátok, vagy kételkednétek magatokban, hiszen szeretném, ha tudnátok, mindannyian képesek vagytok bármire! Ha a segítségetekre lehetek bármiben, keressetek bátran e-mailben vagy Facebookon!

---

Kovács Adél vagyok, harmadéves orvostanhallgató. A pécsi Nagy Lajos gimnáziumban érettségiztem 2019-ben. Bár világéletemben orvos szerettem volna lenni (először állatorvos, majd az emberek felé fordultam), egy új érdeklődési irány és önbizalmam megingása miatt annak idején úgy döntöttem, hogy tanulmányaimat Budapesten, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola hittanári és az ELTE biológiatanári szakpárján folytatom. 5 hónap kellett csupán, hogy világossá váljon: nekem az orvosin a helyem. Így hát visszaköltöztem Pécsre, letettem az emelt szintű kémia érettségit, és nekivágtam ennek a rögös útnak. Nem tagadhatom, hogy nagyon nehéz, de nem bántam meg, hogy végül mégis itt kötöttem ki.
Szeretem az egyetemben a családias légkört, a kedves, segítőkész, szakmailag kiváló gyakorlatvezetőket, a rengeteg lehetőséget, melyekkel segíteni szeretnék a jól-létünket: színes programok, sportágak széles választéka, munkalehetőségek, ösztöndíjak, pszichológiai konzultáció. Egyik nagy örömöm az új épület és a díszkert létrejötte. Ezek jelenléte sokat hozzátesz az én személyes jó közérzetemhez is.
Egy kicsit még magamról: mélyen hívő keresztény vagyok, több közösségnek tagja. Imádom a szép, igényes gregorián énekeket, a görögkatolikus liturgiát, a könyveket, az állatokat. Ha tehetném, szívesen lovagolnék és biztos, hogy lenne egy Border Collie kutyám! Érdekelnek a harcművészetek, az igazságügyi orvoslás. Szeretek kirándulni, tollasozni, csendben szemlélni a természetet.
Az érettségi, felvételi időszak nagy odafigyelést, alaposságot igényel, és fontosnak tartom, hogy legyen kellő segítsége a diákoknak. Örömmel állok rendelkezésükre, ha kérdésük merülne fel, elbizonytalanodnak, esetleg eltévednek a pontszámítás útvesztőjében (amit teljesen megértek). Szívesen mesélek az egyetemről, arról, hogy milyennek tapasztalom itt az életet. Messengeren, WhatsAppon, Viberen, e-mailen keresztül elérhető vagyok. Keressetek bizalommal!

---

Kovács Sára vagyok, harmadéves fogorvostan hallgató. 2022-ben érettségiztem a Zalaegerszegi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban, ahol emelt angol nyelvi osztályba jártam. Már kisgyerekként elhatároztam, hogy egy napon majd fogorvos szeretnék lenni, azonban az iskolaéveim alatt nagyon elbizonytalanodtam, hogy biztosan az orvosi pálya lenne az én utam. Szinte minden tantárgy érdekelt és lekötött. Leginkább a humán órákat, az angolt, a történelmet és a magyart kedveltem. Jogos a kérdés, hogy akkor mégis mit keresek a PTE ÁOK mentorprogramjának a honlapján…?
A gimnáziumban nagyon megszerettem a biológiát. Az élőlények, életjelenségek működésének és felépítésének megismerése újból felkeltette az érdeklődésemet a gyógyítás lehetőségei iránt, így újra szöget ütött a fejemben, hogy jövőmnek a fogorvosi hivatást válasszam. Ez szakma magába fogalja mindazt, amit a biológiában izgalmasnak találtam: precizitást, aprólékos munkát és a gyógyítást. Szerencsés helyzetben voltam, hiszen az iskolában minden támogatást megkaptam, hogy sikeresen felkészüljek a biológia és kémia emeltszintű érettségikre.
Az egyetemek kiválasztásánál nem volt kérdés, hogy a pécsi orvosi egyetemet válasszam. A felvételi leadása előtt több, az egyetem által szervezett nyílt napon, PTE kultúrfeszten is részt vettem, valamint az országos Educatio kiállításon is sikerült betekintést nyernem a pécsi orvosi egyetem légkörébe, így hamar megszületett a döntésem: a PTE ÁOK került a felvételi jelentkezésem első helyére.
Ezt az elhatározásomat azóta sem bántam meg, hiszen itt minden adott ahhoz, hogy jól képzett fogorvos váljon belőlem. Az ÁOK-on a tanulmányaimat a legkiválóbb szakemberek mentorálásával végezhetem, illetve nemcsak elméleti tudást, hanem rengeteg gyakorlati készséget is elsajátíthatok tőlük egy páratlanul modern környezetben. Ráadásul nagyszerű embereket ismerhettem meg az egyetemen, akikkel nem csak a tanulásban támogatjuk egymást, de életre szóló barátságok is kialakultak. Mindezek mellett Pécs egy remek egyetemi város. A közösség, az egyetemi élet és a város hangulata mind hozzájárulnak ahhoz, hogy élmény legyen itt tanulni.
Higgyétek el, én tudom milyen érzés bizonytalannak és tanácstalannak lenni a felvételi leadása előtti időszakban, de ez is része annak az útnak, ami végül elvezet a saját céljaitok megvalósításához. Ha segítségre van szükséged, vagy csak kíváncsi vagy, hogy milyen pécsi orvosisnak lenni, keress bátran – szívesen megosztom a tapasztalataimat és segítek eligazodni!

---

Malya Boglárka, harmadéves orvostanhallgató vagyok. Mindig is orvosként képzeltem el magam, így a gimnáziumban célirányosan biológia és kémia fakultáción készültem az érettségire.
Meghatározó szerepet játszott a Pécsre vezető utamon a nagynéném, aki maga is itt végezte el az orvosit. Hallgatói éveiben gyakran meglátogattam, így egészen fiatalon lehetőségem adódott megismernem a környéket. Magával ragadott a belváros és a kampusz hangulata, a Mecsek lenyűgöző élővilága, így nem volt kérdés számomra, hogy én is Pécsen folytatom a tanulmányaimat. Nagynéném az egyetemre készülés ideje alatt, illetve mind a mai napig egyfajta mentor szerepet tölt be az életemben, rajta keresztül én is megtapasztaltam, hogy milyen nagy segítség, ha van kihez fordulni az egyetemmel kapcsolatos kérdésekkel, aggodalmakkal.
Ma a tanulmányaim mellett a Transzlációs Medicina Intézet kutatómunkájában működök közre, a Tudományos Diákkör hallgatójaként, illetve a Pécsi Orvostanhallgatók Egyesülete szervezésében veszek részt különböző középiskolásoknak szánt prevenciós rendezvényeken és a Teddy Maci Kórházban.

---

Nyaka Bálint vagyok, harmadéves orvostanhallgató. Pécsett, a Ciszterci Nagy Lajos Gimnáziumban érettségiztem, így fel sem merült komolyabb kérdésként, hogy Pécsen tanuljak-e tovább. Bár természetesen már ismertem a várost, mégis egészen más világ nyílt meg számomra egyetemistaként. Végzős lajosistaként - a teljesen természetes érettségi parát leszámítva - nagyon jól elvoltam a megszokott közegemben, így kíváncsi voltam, hogy egy teljesen új élethelyzetben, gólyaként mennyi időbe is fog telni, mire újra a helyemen érezhetem magam. Ez pedig legnagyobb meglepetésemre igen gyorsan megtörtént.
Már az első gyorsan pörgő hónapokban minden is körülvett, egy olyan társaság és légkör, ahol az ember azt sem tudta, hová kapja éppen a fejét: gólyatábor, kocsmatúrák, gólyabál, megannyi társasági program, ahol igen sok különleges és figyelemre méltó embert ismerhettem meg. Ez persze esetenként hosszú éjszakába nyúló tanulással, hulla fárasztó napokkal, és megannyi kihívással párosult, amiben viszont mindig számíthattam azokra, akik éppen körülvettek.
Most már egy kis tapasztalattal a hátam mögött kipróbálhattam sok mindent. A legutóbbi két Medikus Kupán vezérszurkolóként segítettem a pécsi csapatot, itt már gólyaként is egyértelművé vált számomra, hogy miért is van az, hogy:“MINDENKI PÉCSI AKAR LENNI!”. A Tudományos Diákkör keretein belül megpróbálom kivenni a részem egy számomra nagyon érdekesnek tűnő molekuláris sejtbiológiai kutatásból. Demonstrátor hallgatóként pedig a másodévesek oktatásában is részt veszek, ahol szintén nagyon sok jó tapasztalatot szereztem. Több alkalommal instruktor voltam a középiskolásoknak szóló táborainkban, ahol belekóstolhattam abba is, milyen még a felvételi előtt állókat mentorálni, ezt szintén nagyon élvezem, így lettem a tavalyi évhez hasonlóan idén is mentor. Mentorként, úgy érzem, egy kicsit visszaadhatok abból a támogatásból, amit anno én is kaptam több felsőbbéves barátomtól, így ez szintén motivál.
Biztatlak, ha érzel magadban indíttatást erre a hivatásra, bátran vágj bele ebbe a gyakran embert próbáló, de fantasztikus kalandba!

---

Otterbein Petra vagyok, másodéves orvostanhallgató.
2023-ban érettségiztem a Paksi Vak Bottyán Gimnáziumban. Sokáig bizonytalan voltam, hogy milyen irányban tanuljak tovább, a biológia viszont mindig is érdekelt. 11.-ben rátaláltam a pécsi orvosi tavaszi táborára, innentől kezdve biztos voltam benne, hogy orvosira szeretnék járni és mindenképpen Pécsre.
Én a biológia mellé, a fizikát választottam második tárgyamnak, amiből azóta a féléves felkészítő tanfolyamon és a táborokban órákat is tartok, így a fizikások kérdéseire is tudok válaszolni!
Azt a lelkesedést és elhivatottságot amit már középiskolásan kaptam a mentorhallgatóktól, célom nekem is továbbadni, megmutatni nektek is. Azon kívül, hogy a mentorprogram tagja vagyok, több szabadidős egyetemi tevékenység szervezésében is részt veszek.
Számtalan lehetőséggel szembesültök majd a felvételeteket követően, már első félévben is megtapasztaljátok majd mitől is más pécsi egyetemistának lenni. Az összetartó légkör, a pezsgő hallgatói élet, a város szépsége, csak néhány a rengeteg pozitívumból, amit a pécsi orvosi nyújt.
Nekem még friss az érettségi élménye, a felvételi tapasztalatok, a pontszámítás, szívesen segítek ezekben is, tudom nehéz rajta kiigazodni.Bármi kérdés merül fel bennetek, vagy csak kíváncsiak vagytok az itteni egyetemi életre és beszélgetnétek írjatok bátran!

---

Petrák Rebeka vagyok, 5. éves orvostanhallgató. Régi elképzelésem volt, hogy szeretnék orvos lenni és ezt az tette biztossá, hogy egyik évben részt tudtam venni a kar által szervezett középiskolásoknak szóló nyári táborban. Nagyon megtetszett a város, az egyetemi közösség. Ekkor határoztam el, hogy pécsi egyetemista szeretnék lenni.
A veszprémi Vetési Albert Gimnázium francia tagozatán érettségiztem 2019-ben. Sajnos első próbálkozásra nem vettek fel, de egy újabb biológia és fizika érettségi nekifutás után azonban sikerült elérem a célom. Azóta is úgy érzem, hogy a legjobb döntést hoztam azzal, hogy kitartottam az elképzelésem mellett, hogy nekem itt a helyem.
Itt egy nagyon összetartó közösség tagja lehetek. Számos lehetőség van arra, hogy mindenki önmaga legyen: önkénteskedés, kutatás, sportok, demonstrálás. Az egyik intézetnél már én is egy éve tdk-zok, vagyis lehetőségem volt egy kutatáshoz csatlakozni a tudományos diákköri munka keretein belül. Pontosan még én se találtam meg a helyem, jelenleg próbálom én is megfejteni, hogy mi lesz a számomra megfelelő út a diploma után.
Az egyetemen ezen kívül másodévesen kezdtem el középiskolások táboroztatásában segíteni, igazából a célom ezzel, hogy úgyanúgy megszerettessem az érdeklődőkkel a pécsi közösséget és kicsit betekintést biztosítsak nekik az egyetemi napokba, pont úgy, mint velem tették az én instruktoraim. Ezért csatlakoztam mentornak is, hogy bármikor tudjak segíteni Nektek. Ha bármilyen kérdés felmerülne bennetek akár az érettségivel, az egyetemi élettel, a közösséggel kapcsolatban, vagy ha csak elbizonytalanodnátok, akkor keressetek nyugodtan emailben.

---

Ráth Péter vagyok, másodéves fogorvostanhallgató, évfolyamfelelős. Gyerekkorom óta tudtam, hogy orvos szeretnék lenni, de igazán a gimis éveim alatt döntöttem el, hogy a fogorvosi szakon a helyem. Nagyjából négy évet töltöttem fogszabályzóban 9. osztály óta... ez sok embert elrettentene a szakmától, de számomra épp az ellenkezője történt. Félreértés ne essék, gyűlöltem a fogszabályzómat, de amibe igazán beleszerettem, az a rendelők tisztasága és a precíz munka.
Mindig is egy szervezett és pragmatikus személy voltam, és úgy éreztem ez egy nekem való életút. Úgy érzem, hogy a legfontosabb önállósodási pont az egyetem első szemeszterében történik, mivel mindenki elengedi a kezedet, éppen, amikor a legjobban szükséged lenne rá. Ez egész jó mulatság, ameddig fel nem halmozódnak a tanulnivalók, papírmunkák és mindennapi apró teendők.
Az információkat mindenki megkapja, csak felhígítva. Mentorként az lenne a célom, hogy a sallangtól megszabadítsalak benneteket, és a velős tudnivalókkal lássalak el titeket, tehát nyugodtan írjatok nekem és válaszolok amint tudok!

---

Somkövi Enikő vagyok, ötödéves orvostanhallgató. A budapesti Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnáziumban érettségiztem 2019-ben.
11. osztályban fogalmazódott meg, hogy orvos szeretnék lenni. Nagyon érdekelt az emberi test működése, illetve mindig is fontos volt számomra az embereken való segítés. Azóta egyre elszántabbnak érzem magam, számomra ez a tökéletes hivatás, amit szívvel, lélekkel tudnék csinálni. Budapestiként mindig megkérdezik tőlem, hogy miért nem oda járok egyetemre, miért utazok ennyit. Erre általában azt válaszolom, hogy már az egyetem előtt egy olyan közöséggel volt szerencsém találkozni az Education például, ahova én is tartozni akartam. Végül változtattam is a sorrenden és felvételt nyertem a Pécsi Orvostudományi Karra. A mai napig életem egyik legjobb döntéseként tartom számon. Egy nagyon összetartó közösség, színvonalas oktatás, programok sokasága, hallgatói egyesületek, valamint számos kutatási lehetőség várt rám.
Az első négy évben tagja voltam a POTE Cheerleaders csapatának is, ahol egy nagyon családias, összetartó, valamint hatalmas küzdőszellemmel rendelkező légkör fogadott. Legfőbb célunk büszkén szurkolni sportolóinknak és megmutatni, hogy igenis Itt Van Pécs!!Azért jelentkeztem mentornak, mert pontosan tudom, hogy az idáig vezető út nem könnyű. Ebben az útban szeretnék Nektek segíteni, legyen szó az érettségiről, felvételiről, egyetemről, lakhatásról, szabadidős tevékenységekről.

---

---

Somogyi Zsófia vagyok, ötöd éves orvostanhallgató. A pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos gimnáziumában érettségiztem.
Én azoknak a sorát erősítem, akik nagyon sokáig nem tudták mik is szeretnének lenni pontosan. Így született meg a döntés, hogy a szeretett gimnáziumomba általános szakra adtam be a jelentkezésemet. Az érettségi közeledtével egyre több kérdés kavargott bennem, amikre nem, vagy csak kevés választ kaptam.
Pontosan tudom, milyen nehéz ez az időszak Nektek. A biológia és a kémia mindig is érdekelt, így részt vettem a PTE-ÁOK által szervezett több programon is, mint a féléves előkészítő kurzus, TM-táborok, illetve nyílt napok. Ezeken a programokon volt lehetőségem ismerkedni leendő szaktársaimmal, a képzéssel, illetve az egyetemi élettel. Rengeteg kérdésre választ kaptam és a felvételi jelentkezésnél már pontosan tudtam, hogy a PTE Orvosi karán szeretnék tanulni.
Nem csak a gimnáziumi években, hanem az egyetem során is mindig számíthattam mentoraimra. Segítettek a tanulásban, beilleszkedésben. Szóval mondhatjuk, hogy az egyik legmeghatározóbb személyek a mai napig az életemben. Mentoraim segítsége nélkül nem is tudom hol tartanék, rengeteg mindent köszönhetek Nekik.
Szeretném ezt a rengeteg segítséget és szeretetet én is továbbadni Nektek, akik most életük egy nagyon meghatározó pontján vagytok megannyi kérdéssel.

---

Sulyok Gergő vagyok 6. éves egyetemista az Általános Orvostudományi szakon. 2017-ben kezdtem tanulmányaimat, rögtön ebben az évben csatlakoztam az egyetem által középiskolásoknak rendezett táborok szervező csapatához. Első éven mint instruktor azaz programszervező, 2018-tól pedig mint biológia demonstrátor (magyarul oktató) vettem és veszek részt azóta is a táborok és a féléves érettségi felkészítők programjain. Az 5 év alatt rengeteg felejthetetlen napot, hetet töltöttem el köztetek, és úgy érzem amennyit kaptak tőlem társaitok, legalább ennyit kaptam én is tőlük, tőletek.
Az egyetem számomra tele volt nehézségekkel, amiket olykor igaz vért izzadva, de rendre sikeresen teljesítettem. Úgy gondolom, hogy a nehéz időszakok mindenki életében jelen vannak, velem bármikor, őszintén és nyíltan beszélgethettek ezekről is. A megküzdési stratégiáim közül szeretném kiemelni a sportot. 2017 óta vagyok a POTE kosárlabda csapatának a tagja. A sport mindig is az életem része volt, úgyhogy nagyon sokat tudok nektek mesélni az egyetemi sportéletről is.
2022 szeptemberében kezdtem meg kutatási munkámat a Kardiológiai Rehabilitációs osztályon. Ennek segítségével szintén hasznos és érdekes tapasztalatokra tettem és teszek szert, mind a szakmai és mind a hétköznapi életben egyaránt.
Ha felkeltettem az érdeklődésedet és beszélgetnél velem egy jóízűt, keress bátran emailben vagy Facebookon. Ha a személyes találkozást preferálod találkozunk az egyetem által szervezett edukációs programokon valahol az országban, vagy a nyílt napjaink egyikén itt Pécsen.
Kitartást kívánok az elkövetkezendő időszakokra. És sose feledd a mondást “MINDENKI PÉCSI AKAR LENNI…” hamarosan te is megtudod miért!

---

Szabó Brigitta vagyok, első éves orvostanhallgató. Soproni lakosként bennem hatalmas kérdés volt, hogy hol is folytassam a tanulmányaimat. A középiskolások számára megrendezett Érettségi Felkészítő táboron való részvétellel sikerült jobban megismernem az egyetemet, a várost és a közösséget, ahol később sok időt fogok tölteni.
A 2022-es nyílt nap látogatásával már betekintést nyerhettem az egyetemi légkörbe, ami azonnal megfogott és egyértelművé tette számomra, hol szeretném az egyetemi éveimet tölteni. Véleményem szerint Pécs gyönyörű belvárosa és az intézmény kedves, családias hangulata a tökéletes helyszín arra, hogy a diákok közösségi életük mellett fejlődhessenek.
A gondolat, hogy orvos legyek bennem már kis korom óta motoszkál, elhatároztam, hogy hivatásommá teszem a gyógyítást, hogy számtalan betegen segíthessek. Úgy gondolom, hogy erre a hivatásra mindig szükség lesz, és az egészségügy rohamos fejlődése mellett is fontos, hogy az egészségügyi intézményeket olyan orvosok és egyéb egészségügyi dolgozók töltsék meg akik készségesen segítenek azokon, akiknek erre szükségük van.

---

Szabó Máté Tamás vagyok, harmadéves orvostanhallgató a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán. 2022-ben érettségiztem a Dunaújvárosi Széchenyi István Gimnáziumban, ahol emelt szintű angol nyelvi osztályba jártam. A nyelvi tagozatnak köszönhetően már tizenegyedik év végén sikeresen letettem a középszintű angol érettségit 97%-os eredménnyel, ami igazán nagy öröm és büszkeség volt számomra. A többi érettségim is kiemelkedően sikerült: matematika 96%, történelem 98%, magyar nyelv és irodalom 94%, emelt biológia 86%, emelt kémia 83%.
Tizedik osztály végén kellett fakultációt választanom, amihez némi jövőkép már szükséges volt. Akkor még sok pálya érdekelt, és nehezen tudtam elképzelni, melyik út lenne a legjobb számomra. Hosszas gondolkodás után döntöttem úgy, hogy az orvosi pályát választom, mivel vonzott a gyógyítás és a segítés lehetősége, valamint erős voltam biológiából és kémiából. Az irány tehát megvolt, de hogy melyik egyetemet válasszam, abban 2021 októberében a PTE ÁOK TM tábora nyújtott segítséget. A tábor során fantasztikus élményekben volt részem, új barátokat szereztem, és úgy éreztem, megtaláltam a közegem. Az ottani tapasztalatok megerősítettek abban, hogy helyes döntés az orvosi pályát választanom, és hogy Pécs lesz a legjobb hely számomra.
Az egyetemen számos hallgatói szervezetben aktívan részt veszek. Tagja vagyok a Tudományos Diákkörnek, ahol az Anatómiai Intézetben különböző hangulatzavarok morfológiáját vizsgáljuk patkányokon. Emellett részt veszek a Demonstrátori Diákkörben is, ahol „kis tanárként” az Anatómia 2 tantárgy oktatásában segítek angol nyelven. Nem utolsó sorban a Pécsi Orvostanhallgatók Egyesületének Exchange Bizottságában is tevékenykedem, amely lehetőséget biztosít hallgatók számára külföldi nyárigyakorlati helyen való részvételre.
Úgy gondolom, hogy a pályaválasztás rendkívül fontos és életre szóló döntés, amely gyakran sok bizonytalansággal jár. Ezért szeretnék segíteni másoknak, hogy a saját tapasztalataim alapján megalapozott döntést hozhassanak, és ezzel visszaadhassak valamit abból a rengeteg kedvességből és támogatásból, amit középiskolásként én is kaptam. Ennek a célnak a jegyében jelentkeztem mentornak, és több TM táborban is részt vettem, ahol örömmel támogattam a végzős diákokat abban, hogy olyan pályát válasszanak, amelyben valóban örömüket lelik, és amit később sem bánnak meg.

---

Takler Kristóf vagyok, hatodéves orvostanhallgató. Szekszárdon születtem és a mai napig sok időt töltök a városban, ha nem éppen Pécsen vagyok. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban végeztem középiskolai tanulmányaimat, itt érettségiztem 2017-ben.
Ha valaki, akkor én pontosan tudom mekkora kihívás és feladat elköteleződni egy pálya, egyetemi szak, hivatás iránt. Nagy teher ilyen fiatalon és ennyi lehetőséggel előttünk eldönteni azt, hogy milyen irányba is induljunk el és hogyan, milyen alapokra építsük a jövőnket. Én érettségi után nem egyből az orvosin kezdtem meg az egyetemi éveimet, hiszen akkor a Budapesti Corvinus Egyetemre felvételiztem és ott is kezdtem meg a tanulmányaimat. Ezt követően váltottam és „igazoltam át” a Pécsi Orvosira, ahol azóta is orvostanhallgató vagyok, immáron negyedik éve.
Az egyetemen több szervezetnek is a tagja vagyok, mint például a Hallgatói Önkormányzatnak, a Peer programnak, illetve a Pécsi Orvostanhallgatók Egyesületének. Utóbbi szervezet kapcsán 2021 nyarán egy hónapot tölthettem el Portugáliában azon belül is Portoban egy kutatást végezve, illetve idén nyáron Libanonban, Bejrútban végezhettem a belgyógyászat nyári gyakorlatomat. Emellett az egyetem által szervezett valamennyi eseményen részt szoktam venni, legyen az egy medikus csütörtök, beerpong, társas-est, langeuage caffe, medikus kupa, kvíz night vagy egy hallgatói kávézás dékánunkkal.
Ebből is láthatjátok, hogy rengeteg nagyszerű lehetőség közül válogathattok itt, a Pécsi Orvosin. Ha bármi kérdésetek lenne ezekkel kapcsolatban, vagy akár magával az egyetemmel, a felvételi eljárással, a kollégiumokkal, vagy a pályaválasztással kapcsolatban keressetek bátran.

---

Tisza Péter vagyok, másodéves orvostanhallgató. Itt Pécsen, a Református Gimnáziumban érettségiztem. Pécs város szeretete miatt kérdés sem volt számomra, hogy itt szeretnék továbbtanulni. Már általános iskolában eldöntöttem, hogy orvos szeretnék lenni, és azóta is töretlenül, minden percét élvezve igyekszem véghezvinni az álmom. Középiskolásként nem indult könnyen a felvételi, sajnos nem is sikerült elsőre a felvételi az egyetemre, így tudom milyen kudarccal magad mögött hagyni a felvételit. Tudom, hogy középiskolásként rengeteg kérdés merül fel bennetek, akár a tantárgyakkal, a felvételivel vagy az egyetemmel kapcsolatban. Nem egyszerű a felvételi sem, és ez a pálya sem, de higgyétek el, amennyire nehéz és sokszor megpróbáltató, annyira hálás és csodálatos pálya. Már második éve igyekszem maximálisan segíteni a középiskolásokat akár a kémia tantárgy könnyebb megértésében, akár bármilyen egyéb kérdésben. Nekem sem volt egyszerű, és én is rengeteg segítséget kaptam anno. Mikor felvettek, elhatároztam, hogy amiben csak tudlak, segítelek titeket.
A Pécsi orvosi a legjobb hely arra, ha ezt a pályát akarod választani. Az egész kar az egész egyetem olyan, mint egy nagycsalád. Amellett hogy nehéz, itt mindig meg fogod találni a kikapcsolódást, a szórakozást.
Bíztatlak benneteket, hogy ne adjátok fel semmi pénzért az álmaitokat, még ha kudarcok érnek, akkor sem. Küzdjetek és meglesz a gyümölcse.
Ha bármiben a segítségetekre lehetek, akár kémiával kapcsolatban, akár az egyetemmel, a felvételivel vagy bármivel, csak keressetek bátran facebookon, emailben, ahol kényelmesebb. Igyekszem mindenben segíteni!

---

Tyukodi Hella vagyok, másodéves fogorvostan hallgató. Szolnokon, a Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségiztem. Már kilencedikes koromban eldöntöttem, hogy fogorvos szeretnék lenni, így azután tudatosan készültem erre a pályára. Viszont sokáig nem voltam biztos abban, hogy melyik egyetemre szeretnék jelentkezni, sokat hezitáltam a különböző lehetőségek között.
Eleinte nem gondoltam a Pécsi Tudományegyetemre, mint potenciális célra, a lakóhelyemtől való távolság miatt. Végül 12.-ben az Educatio kiállítás alkalmával megismerhettem a pécsi orvosit és nagyon megtetszett, az akkori hallgatói mentoroktól pedig minden kérdésemre választ kaptam, illetve segítettek a kételyeim eloszlatásában. Persze biztosra akartam menni, így a felvételi előtt még Pécsre is ellátogattam, aminek a hangulata teljesen magával ragadott. Sok-sok mérlegelés után a POTE mellett döntöttem és ezt a döntést azóta sem bántam meg. Itt rengeteget fejlődhettem és tanulhattam, de a tanuláson kívül is sok lehetőséget megragadtam, amit a pécsi orvosi kínál, ilyen például a mentorprogram, aminek idén én is a tagja lettem.
Azért jelentkeztem ebbe a programba, hogy segíthessek a középiskolásoknak, úgy, ahogy nekem is segítettek a mentorok. Így, ha elakadnál, kételyeid lennének vagy kíváncsi lennél valamire a képzéssel, egyetemi élettel, felvételivel, pontszámítással vagy érettségivel kapcsolatban, akkor keress bátran emailben vagy Messengeren.

---

Verbói Máté vagyok, hatodéves orvostanhallgató. Szécsényben érettségiztem. A választott tárgyaim a kémia és a biológia voltak. Amit rólam tudni érdemes, hogy fogorvos szerettem volna lenni, de végül gimnazista éveim alatt az orvosi szakma mellett döntöttem, részben a háziorvos nagybátyám példamutató hozzáállása miatt, aki belátást nyújtott a szakmába. A választásomat indokolta az is, hogy szeretnék segíteni az embereken.
A felvételihez tartó út nagyon nehéz, ezt a saját bőrömön is megéreztem. A gimnáziumban nem volt lehetőségem kémia fakultációt felvenni, ezért kémia előkészítőkre jártam. Ilyenkor sem szabad feladni. Ha kellőképpen motivált vagy el fogod érni a célod, még akkor sem ha vesznek fel elsőre, mint engem. Sokan kérdezik, hogy miért ilyen messzire jöttem egyetemre. Erre általában úgy válaszolok, hogy megéri ennyit utazni a város hangulata és a közösség miatt, de emellett az oktatás színvonala sem utolsó szempont. Többek számára a távolság akadályozó tényezők lehet, de egy élő példa vagyok arra, hogy a távolság nem akadály, ha azt szeretnéd tanulni, amit akarsz.
Szerintem a pécsi orvosi egy nagyon jó választás volt. A vizsgákra való felkészülés mellett számos szakmai lehetőség is adódik. Demonstrátorként segédoktatói tevékenységet végzek, a Tudományos Diákkör tagjaként pedig részt veszek az Egyetemen folyó kutatásban is.
Kiemelném még a közösség erejét is. Mivel az orvosi egy nehéz egyetem, ezért nagyon fontos, hogy egy jó csapatban tanulhassatok, mivel együtt könnyebben vesszük az akadályokat. Kollégista vagyok már ötödik éve, így az ezzel kapcsolatos kérdésekre bármikor örömmel válaszolok.
Nagyon sokat segítettek nekem a nyílt napok és az Educatio kiállítás, hogy Pécsre jöjjek. Tulajdonképp ezért is lettem mentor: mert én is szeretnék valamit visszaadni, és segíteni azokon a középiskolásokon akik még döntés előtt állnak vagy felvételizni szeretnének. Írjatok bátran!

---

PhD hallgató

Fekete Kriszti vagyok, harmadéves PhD hallgató, leendő kardiológus. Komlón születtem, és nőttem fel, és már egész kicsi koromban eldöntöttem, hogy én, ha nagy leszek, orvos leszek. Szerencsémre, Komló közvetlen szomszédja Pécs, ahol van egy nagyon jó orvosi egyetem, így már általános iskolában kinéztem magamnak ezt a helyet, mondván, én mindenképpen itt szeretnék majd tanulni.
Ez motivált akkor is, amikor 2012-ben a pécsi Nagy Lajos biosz-kémia szakára adtam be a jelentkezésem. Ott eltöltöttem csodás 4 évet, ami máig az egyik legszebb időszaka az életemnek, amellett, hogy nagyon jó alapokat biztosított a továbbtanuláshoz. 12.-esként már olyan egyértelmű volt, hogy a pécsi orvosin szeretném folytatni a tanulmányaimat, hogy a PTE ÁOK általános orvos szakja volt az egyetlen, amit megjelöltem a felvételi lapon. Persze, mindenki igyekezett lebeszélni arról, hogy csak egy egyetemre jelentkezzek, de én soha semmiben sem voltam még ennyire biztos, mint hogy ez az én utam. Szerencsémre nekem lett igazam, és felvettek. Ennek – kimondani is furcsa, de – már lassan 10 éve.
Ha azt mondtam, hogy a gimnáziumi éveim voltak az egyik, akkor bátran ki merem jelenteni, hogy az egyetemi éveim voltak a másik legszebbek az életemben. Megtaláltam a hivatásom, életre szóló barátságokat kötöttem, és olyan élményekkel gazdagodtam, amiket máshol biztosan nem élhettem volna át. Ha bizonytalanok vagytok a pályaválasztást illetően, vagy csak szeretnétek többet megtudni arról, hogy miért jó ehhez a szuper közösséghez tartozni, és milyen lehetőségeket kínál nektek a pécsi orvosi, akkor keressetek bátran!

---

Szia, Tóth Szilárd vagyok, harmadéves PhD-hallgató. Most egy olyan időszak előtt állsz, ami talán kissé félelmetesnek tűnhet, de életed egyik legmeghatározóbb része lesz. Faktok, emelt szintű biológia (növénytan – pfuj...) és fizika vagy kémia (elektrolízis – pfuuuj...), érettségi, egyetemi felvételi – és még sorolhatnám. Emlékszem, amikor én is ezekkel a kérdésekkel szembesültem, sokat agyaltam: „Jól döntök? Biztosan ezt akarom csinálni?” Most, közel nyolc év távlatából mondhatom, hogy életem legjobb döntése volt, amikor ezt a pályát választottam.
A gimnáziumi éveimet Kiskunhalason töltöttem, onnan jöttem egyedüliként a pécsi orvosi karra. Szerencsére hamar sikerült beilleszkednem, megszerettem a várost, így már az első évben eldöntöttem, hogy itt szeretnék élni, és az egyetemen akarok dolgozni. Harmadévesként kezdtem el TDK-zni egy kardiológiai kutatócsoportban az „egyesbelen” (amit ti is megismertek majd negyedévben, ha ide jöttök – szuper hely), ahol mostanra PhD-hallgatóként folytatom a munkát. Gyakran mondják, hogy „használd ki az egyetemi éveket, mert ez életed legszebb időszaka”, és ha csak tizedannyira lesz szép az életem, mint amilyen az elmúlt hat év volt, akkor már elégedett lehetek.
Fontosnak tartom, hogy át tudjuk adni nektek azt az érzést, ami miatt minden POTE hallgató azt mondja, hogy „Mindenki pécsi akar lenni.” Ezért is veszek részt szívesen a kar középiskolásoknak szóló programjain, mint a TM-tábor, a Középiskolások hete, és most már mentorként is segíteni szeretnék nektek.
Remélem, mint leendő orvos, aki örült, nevetett, sírt, vért izzadt ebben a hat évben, de végül megszerezte a diplomáját, segíthetek nektek egy átfogóbb képet adni, ha ti is ezt a csodálatos hivatást választjátok ezen a kivételes egyetemen!

---

Gyógyszerész

Ángyán Virág Diána vagyok, a Gyógyszerésztudományi Kar ötödéves hallgatója, emellett második évemet kezdtem meg a PharmD/PhD programban. Középiskolai tanulmányaimat a Kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola, Gimnázium és Szakgimnáziumban végeztem. Az egyetemi tanulmányaim mellett nagy hangsúlyt fektetek az egyetem adta lehetőségek kimaxolására. Aktív TDK hallgatóként lehetőségem volt számos konferencián előadni a kutatásomat és megismerkedni a szakmai publikációk és pályázatok világával.
Demonstrátorként belefolyhattam az oktatásba és segíthettem a hallgatókat tanulmányaikban. Több egyetemi bizottság tagjává váltam az évek során, amely segített jobban megérteni a rendszer működését. A Cholnoky László Gyógyszerész és Biotechnológus Szakkollégium diákelnökeként igyekszem támogatni a hallgatókat és egy közösséget építeni.
Az utolsó egyetemi évemben nyugodtan kijelenthetem, hogy jó döntést hoztam, amikor a Gyógyszerésztudományi Karra jelentkeztem. Rengeteg életreszóló barátságot és élményt szereztem, emellett szakmailag rengeteget fejlődtem. Ha bármilyen kérdés felmerül bennetek a felvételivel, egyetemi élettel kapcsolatban keressetek bátran!

---

Imre Dorottya vagyok másodéves gyógyszerésztanhallgató. 2023-ban érettségiztem a Kazinczy Ferenc Gimnáziumban Győrben. A kémia mindig is a kedvenc tantárgyam volt, de csak 11. osztályos koromban fogalmazódott meg bennem, hogy gyógyszerész szeretnék lenni. Egyszerűen beleszerettem.
A mentorprogrammal még középiskolás koromban találkoztam, amikor rész vettem az egyetem által szervezett tavaszi táborban. Hatalmas élmény volt számomra és imádtam minden egyes pillanatát. Amellett, hogy nagyon sok dolgot tanultam, bepillanthattam az egyetem falai közé és a laboratóriumba is, ami mai napig a kedvenc helyem. A tábor végére teljesen biztossá váltam abban, hogy a PTE GYTK-t jelölöm meg elsőként a felvételim során. Ez pedig életem egyik legjobb döntésének bizonyul. Bekerültem egy összetartó közösségbe, nagyszerű emberek közé. Életre szóló élményeket szerzünk közösen, de azért a tanulásra is nagy hangsúlyt fektetünk.
Tudom mennyi kérdés kavarog egy végzős diák fejében. Nekem nagyon sokat jelentett az a segítség amit kaptam, ezért is döntöttem úgy, hogy mentorként én is támogatni szeretném a felvételizőket. Ha bármi kérdésének van az érettségivel, a gyógyszerészettel, a kollégiumokkal vagy az egyetemi élettel kapcsolatban nyugodtan keressetek. Nagyon szívesen segítek!

---

Negyedéves gyógyszerészhallgató vagyok. 2021-ben érettségiztem a Tamási Béri Balogh Ádám Gimnáziumban és azóta lassan teljeskörű pécsivé váltam. Az egyetemnek hála ismertem meg ezt a gyönyörű és változatos várost; találkoztam a barátnőmmel és lett közös kiskutyánk.
Mi akartam lenni? - 7 éves korom óta orvos, de 3 héttel a jelentkezés előtt csak gyógyszerész egyetemeket jelöltem meg, köztük Pécset első helyen. Miért? - Idővel rájöttem, hogy jobban vonz a kémia, a vegyületek, a laboratórium, a kutatás mint a biológia és az orvoslás. Azóta arra törekszem, hogy minél precízebb és pontosabb szakember váljon belőlem.
Az egyetemen jelenleg tudományos diákköri munka keretein belül kutatok nagyműszerekkel, érettségire készítek fel középiskolás diákokat kémiából és korrepetálok egyetemen a nehezebb tantárgyakból (főleg kémiából). Fun fact: nagyon utáltam a kémiát gimiben, de idővel, miután elkaptam a logikáját megszerettem nagyon és jelenleg oktatom, használom a kutatásban.
Számomra nagyon fontos az alsóbb évesek helyzete, tudom milyen volt ott lenni a nehéz vizsgákon, érettségin. Ezért minden jegyzetemet megosztom, támogatok mindenkit, aki segítséget kér és dolgozom azon, hogy minél jobb legyen a pécsi gyógyszerészek helyzete. Rengeteg minőségi jegyzetet készítettem az évek alatt – ha MODOK jegyzetet látsz, gondolj rám.
Szabadidőmben nomád sátras kutyás túrákat szervezek, lassan már a kék túra és RPDDK félénél járok. Hollandul és franciául tanulok önszorgalomból, B2 nyelvvizsgára készülök belőlük. Emellett kisebb projekteken dolgozom, mint például egy egyedi társasjáték készítése.

---

Nagy Anett vagyok, ötödéves gyógyszerészhallgató. A kémia mindig nagyon közel állt hozzám, így elég hamar eldöntöttem, hogy gyógyszerész szeretnék lenni. Az egyetemen mi egy kis kar vagyunk, ahol mindenki jól ismeri a másikat, összetartó közösséget alkotunk. Mindig számíthatunk egymás támogatására, akár tanulmányi kérdésekről, akár személyes célokról van szó.
Az egyetemi első évemet ugyan beárnyékolta a COVID, de azóta igyekszem minden lehetőséget kihasználni, hogy aktívan részt vegyek a közösségi és szakmai életben. Jelenleg a kari szakkollégium vezetőségi tagja vagyok, ahol célom izgalmas szakmai és szabadidős programok szervezésével színesíteni a hallgatók mindennapjait. Öt félévet demonstrátorkodtam, ahol angol programos orvostanhallgatókat tanítottam magyar orvosi szaknyelvre. Tudományos diákköri kutatásom az antibiotikum-rezisztenciára összpontosít, amelyet számos hazai és határon túli konferencián volt alkalmam bemutatni. Nyáron lehetőségem volt külföldi gyakorlaton részt venni Franciaországban, ahol a biotechnológia és a gyógyszergyártás területébe nyerhettem mélyebb betekintést.
Ha bármilyen kérdésetek van a felvételivel, hallgatói élettel vagy szakmai programokkal kapcsolatban, keressetek bátran! Remélem, hogy segíthetek abban, hogy magabiztosabban álljatok neki a felvételi kihívásainak.