Középiskolásokat támogató mentorok

Általános orvos

Ádám Kristóf vagyok, másodéves orvostanhallgató. 2019-ben érettségiztem Budapesten, a Kőbányai Szent László Gimnáziumban. Mint azt a saját példám is mutatja, nagyon nehéz ennyi idősen eldönteni azt, hogy mit is tanuljunk tovább. Érettségi előtt a gyógytornász szakma érdekelt a legjobban, és úgy döntöttem, hogy ebben az irányban megyek tovább. Egyetemi tanulmányaimat itt Pécsen az Egészségtudományi Karon kezdtem meg, azonban 2 év után úgy döntöttem, hogy az orvosi pálya az én utam. Ezután 1 évet kihagytam, készültem a kémia érettségire, és legnagyobb örömömre felvételt nyertem az Általános Orvostudományi Karra. Azóta minden egyes nap úgy érzem, hogy életem legjobb döntését hoztam meg.
Pécsen töltött éveim alatt számomra egyértelmű volt, hogy orvosi tanulmányaimat itt kezdjem meg. A város szépsége, a pezsgő hallagatói élet, és a jobbnál jobb programok mind csak megerősítettek ebben.
Első évem óta aktívan részt veszek a középiskolások számára szervezett programokon, demonstrátorként, valamint instruktorként is. A sportolás is része mindennapjaimnak, a POTE kézilabda csapatának tagjaként küzdök azért, hogy évről évre a lehető legjobb eredményt érjük el a Medikus Kupán. A sok egyéb program mellett Tudományos Diákköri munkát is végzek, az Ortopédiai Klinikán. Ezek mellett még számtalan másik lehetőség van az egyetemen, úgyhogy, ha ide jöttök, unatkozni semmiképp sem fogtok.

---

Antal Eszter vagyok, ötödéves orvostanhallgató. 2019-ben érettségiztem Szombathelyen, az ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban. Mindig is érdekelt az emberi test felépítése és működése, azonban viszonylag későn mertem kimondani, hogy az orvosi pályára szeretnék lépni. A gondolat, hogy egy orvosi egyetemet elvégezhetnék, valahogy nagyon távolinak és elérhetetlennek tűnt számomra.
Aztán részt vettem egy elsősegély szakkörben, ami egyértelművé tette, hogy ez az, amit szeretnék tanulni, hogy tudjak segíteni embereken. Ezért különösen szívügyemmé vált, hogy bátorítsam azokat, akik az orvosi pályára készülnek jelentkezni; szorgalommal és elszántsággal minden elérhetővé válik.
Rendkívül fontosnak tartom a közösséget, és hálás vagyok, hogy a PTE-n ezt megtaláltam. Jelenleg a gyermeksebészeten végzem a kutató munkát, amit nagyon élvezek csinálni.

---

Beck Dóra ötödéves általános orvostanhallgató vagyok. 2019 telén a Felvi.hu oldalát böngészve elsőként jelöltem meg a pécsi egyetemet, amely azt hiszem életem egyik legjobb döntése volt. Az elmúlt öt évben rengeteg élménnyel és tudással gazdagodtam itt Pécsen, mindennapjaimat kitöltik a baráti összejövetelek, bulik, különböző egyetemi programok, a sport és persze a késő estig tartó tanulás. Rendkívül fontos számomra a közösség és az az atmoszféra, ami itt körül vesz. Az elmúlt időszak nem volt túl szokványos az egyetemi életet tekintve a kialakult járvány helyzet miatt, így a harmadévem leginkább azzal telt, hogy az online oktatás világából próbáltam vissza találni az órákon való jelenléti részvétel szépségeihez. Nagyon örülök, hogy az elmúlt két évet már teljesen az online világ nélkül indíthattam, hiszen a negyedévvel elkezdődött számomra a klinikai modul, amely azt hiszem minden orvostanhallgató legkedveltebb része az egyetemi évek alatt, hiszen itt kezdünk részeseivé válni igazán a gyógyításnak, ami miatt ezt a pályát választottuk.
Sokat köszönhetek az egyetemnek, hiszen megadta azt a közösséget, amiben igazán otthon tudom érezni magam. A sportok korábban nem álltak közel a szívemhez bár nagyon sok mindent kipróbáltam: úsztam, aerobikoztam stb. végül a téli sportokban sikerült leginkább megtalálni önmagamat: négy évig szinkronkorcsolyáztam és a családommal évente járunk síelni is egészen kicsi korom óta. Sajnos Pécsen a korcsolyát nem volt lehetőségem folytatni, de nem bánom mert így találtam rá a spinningre amit az elmúlt években nagyon megszerettem. Gimnáziumi éveim alatt rengeteget rajzoltam és festettem, korábban tagja voltam több rajzszakkörnek is majd 9. osztályos korom körül kezdtem komolyabban foglalkozni a mandala festészettel.
Azért szerettem volna a mentorok közösségéhez tartozni, mert még kitűnően emlékszem arra, hogy mekkora stresszt tud jelenteni az érettségi, hogy milyen elveszett tud lenni az ember a rengeteg lehetőség között amit a különböző egyetemek nyújtanak és hogy ilyenkor az embernek még nem igazán van képe arról, hogy mi is az az egyetem. Ebben szeretnék segíteni nektek, mint ahogy anno én is megkaptam ugyanezt a segítséget a nyíltnapokon és a tm táborokban az akkori hallgatóktól.

---

Bőle Péter vagyok, harmadéves orvostanhallgató. 2019-ben érettségiztem Sárbogárdon, a Sárbogárdi Petőfi Sándor Gimnáziumban. Édesapám nyomdokaiba lépve, az orvosi egyetem elvégzésére már egészen kiskoromban elhatároztam magam. Mint a családomban mindenki, aki egyetemet végzett, számomra is egyértelmű volt, hogy Pécsen szeretnék továbbtanulni. Részt vettem egy TM táborban, ahol eldöntöttem, hogy ha eléggé felkészültnek érzem magam itt a POTE-n és elég otthonosan mozgok ebben a közegben, én is részt veszek a TM táborok lebonyolításában, a középiskolás mentorprogramban, az érettségire felkészítő tanfolyamokban. Miután felvételt nyertem, ez a dolog pár évig feledésbe merült, idén szembejött ez a gondolat, hogy a maradandó siker elmaradhatatlan feltétele, hogy valamit visszaadjunk, valamivel segítsük az utánunk érkezőket. Az ötödik évemet töltöm Pécsen, tudományos diákköri munkát végzek a Sebészeti Klinikán és a Szájsebészeti Klinikán. Az egyetemmel, a tárgyakkal, a hallgatói élettel, a lakhatással (voltam kollégista és albérletben is laktam) kapcsolatban bármilyen kérdésre örömmel válaszolok, forduljatok hozzám bizalommal!

---

Fritz Dorottya vagyok 5. éves orvostanhallgató. A Paksi Vak Bottyán Gimnáziumban érettségizem 2019-ben. Mindig is nagyon szerettem a biológiát, főleg az emberi test működése nyűgözött le. Sajnos a kémia a szükséges rossz volt, ami kellett a célom eléréséhez.
Még emlékszem, hogy milyen nehézen döntöttem el, melyik egyetemet válasszam. Ezért ellátogattam az Educatio Kiállításra, nyílt napokra, kutatók éjszakájára és ez sokat segített, hogy hova jelentkezzek elsőnek. Teljesen megfogott a pécsi egyetemi légköri, a családias hangulat és azóta se bántam meg, hogy ide jelentkeztem. Számomra, ami egyedül álló az az összetartó közösség, bármilyen gyakorlatra megyek vagy a mindennapokban is a pécsi orvosisok összetartanak. Rengeteg programon lehet részt venni és ami a legjobb, hogy mindenki 10 percre lakik egymástól vagy az egyetemtől és bármikor lehet találkozni egy kávéra vagy közös tanulásra.
Azért jelentkeztem mentornak, mert emlékszem milyen nehéz is volt dönteni, melyik egyetemre menjek és sokat segített amikor találtam hallgatókat, akiket megkérdezhetek. Szívesen segítenék azoknak, akikben kétségek vannak, melyik karra melyik városban jelentkezzenek. Valamint ötödévesként már jó rálátással bírok az egyetemi rendszerre, ezért az oktatással való kérdésekkel is kereshettek.

---

Joós Réka vagyok, harmadéves orvostanhallgató. Már általános iskolás korom óta tudtam, hogy orvosi egyetemre szeretnék járni, így igyekeztem ebbe az irányba orientálódni. Bonyhádon élek és a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumba is jártam biológia-kémia-fizika szakra és emelt biológiából és kémiából érettségiztem 2019-ben.
Amikor 11.-es voltam, akkor találkoztam a TM-táborral a felvételizőknek szóló részen az egyetemi honlapon. Nagyon megtetszett és jelentkeztem is rá. Annyira jó volt, hogy utána még 2 táborban, nyílt napokon, a fél éves érettségire való felkészítőn is részt vettem. Innentől kezdve nem is gondoltam másik orvosi egyetemre, hisz „MINDENKI PÉCSI AKAR LENNI”.
Engem sajnos nem vettek fel elsőre általános orvos szakra, így kihagytam 1 évet. Megéltem így nagyjából minden mélypontját a felvételinek. De nem szabad feladni, tovább kell küzdeni és higgyétek el megéri ezért harcolni, mert ha felvesznek az egyik legcsodálatosabb érzés.
Már a saját gólyatáboromban tudtam, hogy szeretnék segíteni Nektek középiskolásoknak, hogy minden kérdésetekre választ tudjatok kapni, ezért döntöttem a mentorság mellett. Idén a gólyatáborban az egyik gólyacsoport instruktora lehettem, így nagyon szívesen válaszolok gólyatáborral és évkezdéssel kapcsolatos kérdésekben vagy bármilyen egyetemhez, felvételihez kapcsolódó kérdésekben.

---

Marosvölgyi György hatodéves orvostanhallgató vagyok, 2018-ban érettségiztem a Budaörsi Illyés Gyula Gimnáziumban. Választásom a pécsi kar mellett azokban az impulzusokban keresendő, amelyek engem értek itt, először a 2016-ban megrendezett Középiskolások Hete nyári táborban. Itt éppen csak egy szeletébe kóstolhattam bele annak a pécsi egyetemi életérzésnek, ami utána tanulmányaim alatt robbanásszerűen tört be mindennapjaimba, mégis már ekkor olyan hatással volt rám a pécsi orvosi kar, hogy ott eldöntöttem, nekem itt van a helyem. Pécs egy igazi magyar egyetemváros, tele lehetőségekkel, ebben a családias környezetben mindenki megtalálja a helyét egy olyan közösség tagjaként, ahol tanulni, kikapcsolódni, bulizni élmény.
Eddigi medikus éveim alatt vettem már részt gólyatábor szervezésben instruktorként, tartottam számtalan előadást és foglalkozást prevenciós és ismeretterjesztő témákban, küzdöttem a POTE színeiben a Medikus Kupa kosárlabdacsapat tagjaként. Ezek az élmények, és persze a vizsgaidőszakok alatt könyvtárban eltöltött sok száz óra egy olyan szemlélet és elköteleződést alakítottak ki bennem, melyet szeretnék Nektek, leendő felvételizőknek is átadni, hogy biztosak lehessetek abban, a legjobb döntést hozzátok meg azzal, ha a PTE családot szavazzátok meg bizalmatokkal.

---

Mihályi Veronika hatodéves általános orvostanhallgató vagyok. A Zalaegerszegi Kölcsey Ferenc Gimnáziumba jártam matematika szakra, majd érettségi után első helyen jelölve kerültem a pécsi orvosira. A gimnáziumi évek során kezdtem el érdeklődni az orvosi pálya iránt, ezért több alkalommal is részt vettem az egyetem által szervezett táborokban. Egy olyan összetartozó közösséget ismerhettem meg, amelynek én is a tagja szerettem volna lenni, POTE család, így nem volt kérdés, hogy első helyen jelöltem meg Pécset. Visszatekintve az elmúlt 6 évre, most már bátran merem állítani, hogy életem egyik legjobb döntését hoztam meg ezzel. Nagy örömmel tölt el, hogy most már harmadik éve, mint Mentor is segíthetek a továbbtanulás előtt álló diákoknak, így kérdéseiddel fordulj Hozzám bizalommal!

---

Miricz Vivien vagyok, harmadéves orvostanhallgató. A váci Boronkayban érettségiztem 2021-ben. Az orvosi hivatás már kislány koromban megtetszett, mindig csillogó szemekkel és izgatottan vártam, hogy a nagypapám orvosi táskájából éppen milyen eszköz kerül elő és érdeklődően hallgattam az orvoslással kapcsolatos történeteit. A gimnáziumi éveim alatt tehát céltudatosan erre készültem. Az egyetem kiválasztásánál bizonytalan voltam. Nézelődtem, kutakodtam, utánakérdeztem és döntöttem. Az unokabátyám már a pécsi orvosi hallgatója volt ebben az időben és nagyon pozitívan nyilatkozott az oktatásról, a közösségi életről, a tudományos tevékenységekről és mindez meggyőzött arról, hogy Pécset válasszam. Az elmúlt évek fényében habozás nélkül kijelenthetem, hogy jól döntöttem. Úgy érzem könnyen megtaláltam a helyem és egy egymást segítő, összetartó közösség tagja vagyok.
Az érettségi időszakot nehezen éltem meg, mert pont a járvány idején, egy bizonytalanságokkal teli időszakban volt, de arra megtanított, hogy szorgalmasan és kitartóan minden körülmény ellenére is el lehet érni a kitűzött célokat. Azért jelentkeztem mentornak, hogy segítsek Nektek ezen a néha rémisztő ám annál izgalmasabb úton.

---

Nyaka Bálint vagyok, másodéves orvostanhallgató. Pécsett, a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségiztem, így fel sem merült komolyabb kérdésként, hogy Pécsen tanuljak-e tovább. Bár természetesen már ismertem a várost, mégis egészen más világ nyílt meg számomra egyetemistaként. Végzős lajosistaként - a teljesen természetes érettségi parát leszámítva - nagyon jól elvoltam a megszokott közegemben, így kíváncsi voltam, hogy egy teljesen új élethelyzetben, gólyaként mennyi időbe is fog telni, mire újra a helyemen érezhetem magamat. Ez pedig legnagyobb meglepetésemre igen gyorsan bekövetkezett. Már az első gyorsan pörgő hónapokban minden is körülvett, egy olyan társaság és légkör, ahol az ember azt sem tudta, hová kapja éppen a fejét: gólyatábor, kocsmatúrák, gólyabál, megannyi társasági program, ahol igen sok különleges és figyelemre méltó embert ismerhettem meg. Ez persze esetenként hosszú éjszakába nyúló tanulással, hulla fárasztó napokkal, és megannyi kihívással párosult, amiben viszont mindig számíthattam azokra, akik éppen körülvettek.
Most már egy kis tapasztalattal a hátam mögött kipróbálhattam egész sok mindent. A legutóbbi Medikus Kupán vezérszurkolóként segítettem a csapatot, ahol számomra is egyértelművé vált, hogy miért is van az, hogy:“MINDENKI PÉCSI AKAR LENNI!”. A TDK keretein belül megpróbálom kivenni a részem egy számomra nagyon érdekesnek tűnő immunológiai kutatásból. Demonstrátor hallgatóként pedig az elsőévesek oktatásában is részt veszek, ahol szintén nagyon sok jó tapasztalatot szereztem. Múlt nyáron instruktor voltam a Középiskolások Hete Nyári Táborban, ahol belekóstolhattam abba is, milyen még a felvételi előtt állókat mentorálni, amit szintén nagyon élveztem, így lettem az idei évben mentor is. Mentorként, úgy érzem, egy kicsit visszaadhatok abból a támogatásból, amit anno én is kaptam több felsőbbéves barátomtól, így ez szintén motivál.
Biztatlak, ha érzel magadban indíttatást erre a hivatásra, bátran vágj bele ebbe a gyakran embert próbáló, de fantasztikus kalandba!

---

Otterbein Petra vagyok, elsőéves orvostanhallgató. 2023-ban érettségiztem a Paksi Vak Bottyán Gimnáziumban.
Sokáig bizonytalan voltam, hogy milyen irányban tanuljak tovább, a biológia viszont mindig is érdekelt. 11.-ben rátaláltam a pécsi orvosi tavaszi táborára, innentől kezdve biztos voltam benne, hogy orvosira szeretnék járni és mindenképpen Pécsre. Azt a lelkesedést és elhivatottságot amit már középiskolásan kaptam a mentorhallgatóktól, célom nekem is továbbadni, megmutatni nektek is.
Azon kívül, hogy a mentorprogram tagja vagyok, számos szabadidős egyetemi tevékenység szervezésében is részt veszek, már első félévben is megtapasztaljátok majd mitől is más pécsi egyetemistának lenni. Az összetartó légkör, a pezsgő hallgatói élet, a város szépsége, csak néhány a rengeteg pozitívumból, amit a pécsi orvosi nyújt. Számtalan lehetőség nyílik az egyetemen hallgatóként, például engem nagyon érdekel az igazságügyi orvostan és már most elsőévesen, tudok boncolásokon segédkezni, ezáltal betekintést nyerni a az igazságügy mindennapjaiba.
Nekem még friss az érettségi élménye, a felvételi tapasztalatok, a pontszámítás, bármi kérdés merül fel bennetek ezekkel kapcsolatban írjatok nyugodtan! Érettségi tárgyaimnak biológia mellé én a fizikát választottam, így a fizikával kapcsolatos kérdésekre is tudok válaszolni.

---

Mesi vagyok, negyedéves orvostanhallgató. A budapesti Sashegyi Arany János Gimnáziumba jártam. Négy év távlatából már sok mindent tapasztaltam, mind jót és kevésbé jót egyaránt. Hasonlóan mint sokatok, már gyerekként kacérkodtam a gondolattal, hogy orvos szeretnék lenni. A „felnőtt” lét az elején igazán ijesztő tud lenni, sok döntést kell meghozni, de gondoljatok arra, hogy sosem vagytok egyedül, mi is itt vagyunk nektek! Ha bennetek is felmerül kétely, amely bennem volt középiskolásként, keressetek bátran, hogy együtt eloszlassuk a gomolygó fekete felhőket, amelyek most Titeket zavarnak!

---

Csongor vagyok ötödéves orvostanhallgató. Mint sokatok, így anno én is nagyon szerettem a biológiát és a kémiát, emellett hajtott a kíváncsiság és a segítségnyújtás iránti vágy. Már gimnázium alatt is irigykedve hallgattam az ismerősök, barátok által mesélt történeteket; az első műtétek, az első újraélesztés és az első páciens akit meggyógyítva hazabocsátottak. Ezek is mind hatalmas szerepet játszottak abban, hogy ma itt vagyok a pécsi orvosin. Gimnáziumba Budapesten jártam, majd azt követően kerültem le a PTE - ÁOK-ra. Nehéz kiszakadni a fővárosból, főleg úgy, ha ott élte le valaki az addigi egész életét, és szerette azt a nagy nyüzsgést ami ott körülvette. Legalább is ezt hittem, és alig tévedhettem volna nagyobbat.
Kezdeti aggályaim nagyon hamar feledésbe merültek. Ez annak köszönhető, hogy a pécsi orvosin nagyon jó a közeg és nagyon sok színes program fogad már szinte a felvételi értesítő után. Ez alatt gondolok a gólyatáborra, az instruktorok által szervezett ismerkedős estekre, gólyabálra, egyetemi társasjáték estekre, különféle előadásokra és még sorolhatnám. De nem csak szabadidős, illetve szórakoztató tevékenységeket űzhetsz egyetemi éveid alatt, hanem megannyi kutatási lehetőség és hallgatói csoport vár tárt karokkal már az első évtől kezdve. Az egyik ilyen hallgatói csoport például a POE, illetve az általuk szervezett Teddy Maci kórház. Itt óvodásokhoz, illetve kisiskolásokhoz látogatunk el évközben és ismertetjük meg velük játékos formában az orvos mibenlétét, illetve segítünk legyőzni a fehér köpenytől való félelmüket.
Alig kap észbe az ember a sok új barát, program mellett és máris kezdetét veszi a vizsgaidőszak. Ez egy merőben új szituáció mindenki számára, én is hazudnék, ha azt mondanám hogy könnyen vettem az első 1-2 vizsgaidőszakot. Teljesen más a számonkérés mint a gimnáziumban, ezért másfajta tanulási technikákat is igényel. Meg kell tanulni újra tanulni, és ami nagyon fontos sikertelen vizsgánál sem dől össze a világ! Persze pár vizsga után már úgy ráérez mindenki, mintha mindig is ezt csinálta volna, szóval nem kell ettől sem tartani, bárki bármit is mond.
Megbántam-e hogy pécsre jöttem? Nyilván ha itt vagyok kint az egyetem honlapján, akkor nem, és Te sem fogod, ezt garantálom! Amennyiben ez a pár sor nem győzött meg, hogy az ország legjobb orvosi egyetemének a honlapját böngészted, akkor látogass el a középiskolásoknak szóló TM - táborba, ahol találkozhatsz velünk, és bepillantást nyerhetsz, hogy milyen is a pécsi orvosis lét, és miért skandálja az egész PTE azt, hogy: “Mindenki PÉCSI akar lenni”.

---

Somkövi Enikő vagyok, ötödéves orvostanhallgató. A budapesti Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnáziumban érettségiztem 2019-ben.
Bennem egész későn, 11. osztályban fogalmazódott meg, hogy orvos szeretnék lenni. Nagyon érdekelt az emberi test működése, illetve mindig is fontos volt számomra az embereken való segítés. Azóta egyre elszántabbnak érzem magam, számomra ez a tökéletes hivatás, amit szívvel, lélekkel tudnék csinálni. Budapestiként mindig megkérdezik tőlem, hogy miért nem oda járok egyetemre, miért utazok ennyit. Erre általában azt válaszolom, hogy már az egyetem előtt egy olyan közöséggel volt szerencsém találkozni az Education például, ahova én is tartozni akartam. Végül változtattam is a sorrenden és felvételt nyertem a Pécsi Orvostudományi Karra. A mai napig életem egyik legjobb döntéseként tartom számon. Egy nagyon összetartó közösség, színvonalas oktatás, programok sokasága, hallgatói egyesületek, valamint számos kutatási lehetőség fogadott itt.
Az első négy évben tagja voltam a POTE Cheerleaders csapatának is, ahol egy nagyon családias, összetartó, valamint hatalmas küzdőszellemmel rendelkező légkör fogadott. Legfőbb célunk büszkén szurkolni sportolóinknak és megmutatni, hogy igenis Itt Van Pécs!!Azért jelentkeztem mentornak, mert pontosan tudom, hogy az idáig vezető út nem könnyű. Ebben az útban szeretnék Nektek segíteni, legyen szó az érettségiről, felvételiről, egyetemről, lakhatásról, szabadidős tevékenységekről.

---

Somogyi Bianka vagyok, a PTE-ÁOK hatodéves hallgatója. 2017-ben érettségiztem az orosházi Székács József Evangélikus Gimnáziumában. Már gyerekkorom óta tudtam, hogy orvos szeretnék lenni, de nyilván a lakóhelyem elég messzire volt Pécstől. Akkor, hogy is kerültem ide? Erre egyszerű a válasz: Középiskolások Hete, TM tábor. Egy nap az interneten megláttam a hirdetést a táborról, gondoltam miért ne? Ami pedig itt fogadott az hihetetlen volt. Adtam esélyt a többi orvosi egyetemnek is, nyílt napokon voltam, az általuk szervezett táborban, de a pécsi TM tábor után egyből módosítottam a sorrendemen a Felvi-n és Pécs került a végleges első helyre.
Itt az egyetemen rengeteg lehetőség van, bármit is szeretnél a tanulás mellett véghez vinni. Személy szerint a gyermekorvoslás mindig is érdekelt, ezért amint lehetett beléptem a Pécsi Orvostanhallgatók Egyesületébe, ahol immár 4. éve a Teddy Maci Kórház koordinátoraként tevékenykedem, járjuk az óvodákat és iskolákat a Maci Doktorokkal, elűzzük a kisgyerekek félelmét a fehérköpenytől. Az egyesület pedig pontokkal honorálja ezt meg nekünk, amiket külföldi nyári gyakorlatos helyekre válthatunk be. Emellett azt a szuper érzést szeretném tovább adni a mostani gimis diákoknak, amit anno én is kaptam, így a Középiskolások Hetén, TM táborokban instruktorként is tevékenykedem. Az idei évtől pedig mentorként is lehet rám számítani.
A megannyi tennivaló, tanulás mellett felgyülemlett stresszt valahol le is kell vezetni, de persze ebben is segít az egyetem, számos sport klubhoz csatlakozni lehet, illetve a kötelező tesi kurzusokon belül érdekes, extrém sportot is ki lehet próbálni. Fontos esemény nálunk a Medikus Kupa, ahol különböző sportágakban összeméri a négy egyetem az erejét. Ezek mellett az egyéni sportok sem kerülnek háttérbe. Minden éveben megrendezik valamennyi sportág egyetemi bajnokságát, a MEFOB-ot.
Szóval, ha nem szeretnél, akkor tuti biztos nem fogsz unatkozni az egyetemi éveid alatt. #mindenkipécsiakarlenni

---

Somogyi Zsófia vagyok, negyedéves orvostanhallgató. A pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos gimnáziumában érettségiztem. Én azoknak a sorát erősítem, akik nagyon sokáig nem tudták mik is szeretnének lenni pontosan. Így született meg a döntés, hogy a szeretett gimnáziumomba általános szakra adtam be a jelentkezésemet. Az érettségi közeledtével egyre több kérdés kavargott bennem, amikre nem, vagy csak kevés választ kaptam. Pontosan tudom milyen nehéz ez az időszak Nektek. A biológia és a kémia mindig is érdekelt, így részt vettem a PTE-ÁOK több programán is, mint a féléves előkészítő kurzus, TM-táborok, illetve nyílt napok. Ezeken a programokon volt lehetőségem ismerkedni leendő szaktársaimmal, a képzéssel, illetve az egyetemi élettel. Rengeteg kérdésre választ kaptam és a felvételi jelentkezésnél már pontosan tudtam, hogy a PTE Orvosi karán szeretnék tanulni. Mentoraim segítsége nélkül nem is tudom hol tartanék, rengeteg mindent köszönhetek Nekik. Szeretném ezt a rengeteg segítséget és szeretetet én is továbbadni Nektek, akik most életük egy nagyon meghatározó pontján vagytok megannyi kérdéssel.

---

Sulics Laura vagyok, negyedéves orvostanhallgató a PTE-ÁOK-n. Idén jelentkeztem másodszor mentornak, hogy a tapasztalataimmal tudjak segíteni, tanácsot adni és meghozni a kedveteket az orvosi egyetemhez. 2018-ban érettségiztem Szentgotthárdon a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban. Nehezen döntöttem el, hogy hova is szeretnék továbbtanulni, így az egyetemi éveimet Budapesten kezdtem el, az ELTE Gyógypedagógiai Karán, ami mellett egy orvosi felkészítő kurzusra is jártam. Ez alapozta meg az orvosi pályafutásomat.
Az orvosi évek alatt csak megerősödött bennem az érzés, hogy én igazán ezt szeretném és mostanra jutottam el arra a pontra, hogy nem tudnám elképzelni az életemet enélkül. Úgy gondolom, hogy azt a fajta életérzést, amit egy orvosi egyetem nyújt, egy másik egyetem sem tudja ilyen mértékben visszaadni. Itt közösen fogtok sírni és nevetni, vizsgaidőszakban majd mindig szenvedtek egy „kicsit”, viszont, ha túlvagytok egy nehéz vizsgán, utána majd szárnyalni fogtok! Rentgeteg lehetőség nyílik majd meg előttetek: kutatás, TDK, diákkör, medikus kupa, ösztöndíjak, utazás, cseregyakorlatok és még sorolhatnám. Nekem is volt alkalmam ezt megtapasztalni, mivel egy hónapot Németországban tölthettem egy cseregyakorlati pályázat keretében, ahol sok kapcsolatot, tudást és élményt szereztem.
Az orvosi egyetemet viszont csakis egyféleképpen lehet elvégezni: Rengeteg kitartással! (És ez van, hogy egyedül nem fog menni.) Én ezért is választottam a pécsi orvosi egyetemet, mivel azt a fajta összetartást és biztatást, amit itt kaptam egyaránt a diákok és a tanárok részéről, segített minden nehézséget leküzdeni! Tudom, hogy az idáig tartó út sem egyszerű, de higgyétek el, hogy megéri!

---

Sulyok Gergő vagyok 5. éves egyetemista az Általános Orvostudományi szakon. 2017-ben kezdtem tanulmányaimat, rögtön ebben az évben csatlakoztam az egyetem által középiskolásoknak rendezett táborok szervező csapatához. Első éven mint instruktor azaz programszervező, 2018-tól pedig mint biológia demonstrátor (magyarul oktató) vettem és veszek részt azóta is a táborok és a féléves érettségi felkészítők programjain. Az 5 év alatt rengeteg felejthetetlen napot, hetet töltöttem el köztetek, és úgy érzem amennyit kaptak tőlem társaitok, legalább ennyit kaptam én is tőlük, tőletek.
Az egyetem számomra tele volt nehézségekkel, amiket olykor igaz vért izzadva, de rendre sikeresen teljesítettem. Úgy gondolom, hogy a nehéz időszakok mindenki életében jelen vannak, velem bármikor, őszintén és nyíltan beszélgethettek ezekről is. A megküzdési stratégiáim közül szeretném kiemelni a sportot. 2017 óta vagyok a POTE kosárlabda csapatának a tagja. A sport mindig is az életem része volt, úgyhogy nagyon sokat tudok nektek mesélni az egyetemi sportéletről is.
2022 szeptemberében kezdtem meg kutatási munkámat a Kardiológiai Rehabilitációs osztályon. Ennek segítségével szintén hasznos és érdekes tapasztalatokra tettem és teszek szert, mind a szakmai és mind a hétköznapi életben egyaránt.
Ha felkeltettem az érdeklődésedet és beszélgetnél velem egy jóízűt, keress bátran emailben vagy Facebookon. Ha a személyes találkozást preferálod találkozunk az egyetem által szervezett edukációs programokon valahol az országban, vagy a nyílt napjaink egyikén itt Pécsen.
Kitartást kívánok az elkövetkezendő időszakokra. És sose feledd a mondást “MINDENKI PÉCSI AKAR LENNI…” hamarosan te is megtudod miért!

---

Takler Kristóf vagyok, negyedéves orvostanhallgató. Szekszárdon születtem és a mai napig sok időt töltök a városban, ha nem éppen Pécsen vagyok. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban végeztem középiskolai tanulmányaimat, itt érettségiztem 2017-ben.
Ha valaki, akkor én pontosan tudom mekkora kihívás és feladat elköteleződni egy pálya, egyetemi szak, hivatás iránt. Nagy teher ilyen fiatalon és ennyi lehetőséggel előttünk eldönteni azt, hogy milyen irányba is induljunk el és hogyan, milyen alapokra építsük a jövőnket. Én érettségi után nem egyből az orvosin kezdtem meg az egyetemi éveimet, hiszen akkor a Budapesti Corvinus Egyetemre felvételiztem és ott is kezdtem meg a tanulmányaimat. Ezt követően váltottam és „igazoltam át” a Pécsi Orvosira, ahol azóta is orvostanhallgató vagyok, immáron negyedik éve.
Az egyetemen több szervezetnek is a tagja vagyok, mint például a Hallgatói Önkormányzatnak, a Peer programnak, illetve a Pécsi Orvostanhallgatók Egyesületének. Utóbbi szervezet kapcsán 2021 nyarán egy hónapot tölthettem el Portugáliában azon belül is Portoban egy kutatást végezve, illetve idén nyáron Libanonban, Bejrútban végezhettem a belgyógyászat nyári gyakorlatomat. Emellett az egyetem által szervezett valamennyi eseményen részt szoktam venni, legyen az egy medikus csütörtök, beerpong, társas-est, langeuage caffe, medikus kupa, kvíz night vagy egy hallgatói kávézás dékánunkkal.
Ebből is láthatjátok, hogy rengeteg nagyszerű lehetőség közül válogathattok itt, a Pécsi Orvosin. Ha bármi kérdésetek lenne ezekkel kapcsolatban, vagy akár magával az egyetemmel, a felvételi eljárással, a kollégiumokkal, vagy a pályaválasztással kapcsolatban keressetek bátran.

---

Várady-Szabó Kata vagyok, ötödéves az ÁOK-n. Én egészen hamar kitaláltam, hogy az orvosi érdekel, de az utolsó pillanatig fogorvos szerettem volna lenni, aztán végül mégis az általános orvosin kötöttem ki, és visszanézve már el sem tudom képzelni, hogy fogorvos legyek.
Eredetileg Budapesti vagyok, bár ma már ide Pécsre is haza jövök. Rengeteget örlődtem még 12.ben azon, hogy vidékre jöjjek, vagy maradjak Pesten. Végül Pécsre kerültem, ami a legjobb dolog volt, ami történhetett velem. Én nagyon szerettem a gimit, egyáltalán nem vártam a végét, úgy voltam vele, hogy az egyetem ugyanolyan jó biztosan nem lehet. Aztán minden elvárásomat felülmúlta Pécs, a gólyatábortól kezdve nagyon élveztem itt lenni, szerencsére ez máig így van.
Én képtelen lennék az egyetemet egyedül csinálni, rengeteget segít, hogy sok barát van velem, akikkel együtt megyünk előre. A szemeszter elején a rengeteg közös program hajt, aztán idővel beköltözünk a könyvtárba, nekem valahogy tanulni is könnyebb együtt. Nagyon szeretek beszélgetni, illetve társaságban lenni, így én valamit szinte mindig csinálok.
Nekem anno nagyon jó élmény volt az educatio, illetve egy óra, amit még gimiben egy hallgató lány tartott, most én is azért csatlakoztam a mentor csapathoz, hogy valamit vissza tudjak ebből adni. Nem pécsiként sok kérdés van eleinte, akár kolival/albérlettel, akár mással kapcsolatban. Igyekszem mindenben segíteni, hogy ti kevésbé legyetek elveszve, mint én voltam.

---

Vassallo Federica vagyok, harmadéves orvostanhallgató. Budapesten születtem és élek, a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségiztem. 10. után egy évet töltöttem Amerikában egy diák programmal, ami nagy élmény volt és sokat segített az önállósodásban. Ez az egy év alatt megtapasztaltam, hogy mennyire fontos, hogy egy befogadó, segítő, összetartó közösség vegyen körbe, amikor egy új, kihívásokkal teli helyzetbe kerül az ember. Hát, a PTE ÁOK ilyen. Mindig is szerettem volna egy igazi egyetemi városban egyetemista lenni. A családomnak pécsi gyökerei vannak, ezért esett a választás a városra, amit nagyon megszerettem. A nagyszüleim, akik mindig nagy szerepet játszottak az életemben, orvosok, így én már egész kiskorom óta “doktornéni” szerettem volna lenni.
De az utam az egyetemig nem volt zökkenőmentes. Nem sikerült elsőre bejutnom, azután jött a COVID, amikor nem tudtuk, hogy hogyan lesz az érettségi, lesz-e szóbeli, milyen változások lesznek. Ezért nagyon együtt érzek veletek, és megértem az aggodalmaitokat, hogy most ti is egy ismeretlen, új kihívás előtt álltok. De csak azt tudom mondani, hogy mindennél jobban megérte azt a sok munkát, időt és energiát beletenni. Nagyon szeretek ide járni. Az egyetem, mind az oktatás magas színvonalával, mind az egyetemi élet változatosságával és a sok lehetőségével azt nyújtja, amit vártam. Nagyon jó ennek a közösségnek a tagja lenni. Ezért is szeretnék nektek mentorként segíteni, hogy ezt ti is megtapasztalhassátok.
Ahogy telnek az itt évek, egyre biztosabb vagyok, hogy ez az én hivatásom. Mindig is nagyon szerettem a gyerekekkel foglalkozni, évek óta bébiszitterkedem, nyáron pedig tagja lettem a Funside csapatának. A balatoni nemzetközi táborukban voltam az egészségügyi csapat tagja. Szintén idén nyáron kezdtem el önkéntes munkát végezni a Peter Cerny alapítványnál, akik országosan végzik a koraszülöttek mentését és szállítását.

---

Verbói Máté vagyok, negyedéves orvostanhallgató. Szécsényben érettségiztem. A választott tárgyaim a kémia és a biológia voltak. Amit rólam tudni érdemes, hogy fogorvos szerettem volna lenni, de végül gimnazista éveim alatt az orvosi szakma mellett döntöttem, részben a háziorvos nagybátyám példamutató hozzáállása miatt, aki belátást nyújtott a szakmába. A választásomat indokolta az is, hogy szeretnék segíteni az embereken.
A felvételihez tartó út nagyon nehéz, ezt a saját bőrömön is megéreztem. A Gimnáziumban nem volt lehetőségem kémia fakultációt felvenni, ezért kémia előkészítőkre jártam. Ilyenkor sem szabad feladni, ha kellőképpen motivált vagy el fogod érni a célod, még akkor sem ha vesznek fel elsőre mint engem. Sokan kérdezik, hogy miért ilyen messzire jöttem egyetemre. Erre általában úgy válaszolok, hogy megéri ennyit utazni a város hangulata és a közösség miatt, de emellett az oktatás színvonala sem utolsó szempont. Ezért is jelöltem az Egyetemet az első helyre. Többek számára ezek akadályozó tényezők lehetnek, de egy élő példa vagyok arra, hogy a távolság nem akadály ha azt szeretnéd tanulni amit akarsz.
Szerintem a pécsi orvosi egy nagyon jó választás volt. A vizsgákra való felkészülés mellett számos szakmai lehetőség is adódik. Demonstrátorként segédoktatói tevékenységet végzek. A Tudományos Diákkör tagjaként pedig részt veszek az Egyetemen folyó kutatásban is.
Kiemelném még a közösség erejét is, mivel az orvosi egy nehéz egyetem, ezért nagyon fontos, hogy egy jó csapatban tanulhassatok, mivel együtt könnyebben vesszük az akadályokat. Kollégista vagyok már negyedik éve, így az ezzel kapcsolatos kérdésekre bármikor örömmel válaszolok.
Nagyon sokat segítettek nekem a nyílt napok és az Educatio kiállítás, hogy Pécsre jöjjek. Tulajdonképp ezért is lettem mentor: mert én is szeretnék valamit visszaadni, és segíteni azokon a középiskolásokon akik még döntés előtt állnak vagy felvételizni szeretnének. Írjatok bátran!

---

Katinka vagyok, negyedéves általános orvostanhallgató a PTE-n. Az, hogy tagja lehetek a Mentor Programnak számomra kiemelkedően fontos, mivel nagy kiváltságnak érzem, hogy segíthetem az újonnan felvételizőket azzal, hogy igyekszem minden felmerülő kérdésükre megoldást illetve választ találni. Több egyetemi közösséghez csatlakoztam az évek során, mint a Hallgatói Önkormányzat Külügyi Bizottsága (HÖK), A Pécsi Orvostanhallgatók Egyesülete (POE) illetve az egyetem által szervezett Peer Program. Kutatói munkát is folytatok a Magatartástudományi, illetve az Igazságügyi Orvosszakértő Intézetnél, illetve az idei évtől demonstrátorkodni is elkezdtem az Nyelvi Intézetnél. Ezeken felül igyekszem a hallgatók egyetemi éveit gördülékennyé tenni, mivel véleményem szerint a fizikális jóllétnél, már csak a mentális egészség fontosabb. A fent említettekre alapozva, igyekszem megfelelő tájékoztatást nyújtani az általatok felmerülő kérdésekben, legyen az akár tanulmányi, tudományos kérdés, szabadidős, társasági, illetve sportolási lehetőség. Keressetek bizalommal!

---

PhD hallgató

Fekete Kriszti vagyok, másodéves PhD hallgató, leendő kardiológus. Komlón születtem, és nőttem fel, és már egész kicsi koromban eldöntöttem, hogy én, ha nagy leszek, orvos leszek. Szerencsémre, Komló közvetlen szomszédja Pécs, ahol van egy nagyon jó orvosi egyetem, így már általános iskolában kinéztem magamnak ezt a helyet, mondván, én mindenképpen itt szeretnék majd tanulni.
Ez motivált akkor is, amikor 2012-ben a pécsi Nagy Lajos biosz-kémia szakára adtam be a jelentkezésem. Ott eltöltöttem csodás 4 évet, ami máig az egyik legszebb időszaka az életemnek, amellett, hogy nagyon jó alapokat biztosított a továbbtanuláshoz. 12.-esként már olyan egyértelmű volt, hogy a pécsi orvosin szeretném folytatni a tanulmányaimat, hogy a PTEÁOK általános orvos szakja volt az egyetlen, amit megjelöltem a felvételi lapon. Persze, mindenki igyekezett lebeszélni arról, hogy csak egy egyetemre jelentkezzek, de én soha semmiben sem voltam még ennyire biztos, mint hogy ez az én utam. Szerencsémre nekem lett igazam, és felvettek. Ennek – kimondani is furcsa, de – már több, mint 7 éve.
Ha azt mondtam, hogy a gimnáziumi éveim voltak az egyik, akkor bátran ki merem jelenteni, hogy az egyetemi éveim voltak a másik legszebbek az életemben. Megtaláltam a hivatásom, életre szóló barátságokat kötöttem, és olyan élményekkel gazdagodtam, amiket máshol biztosan nem élhettem volna át. Ha bizonytalanok vagytok a pályaválasztást illetően, vagy csak szeretnétek többet megtudni arról, hogy miért jó ehhez a szuper közösséghez tartozni, és milyen lehetőségeket kínál nektek a pécsi orvosi, akkor keressetek bátran!

---

Sparks Jason, PhD-hallgató vagyok a PTE ÁOK Anatómiai Intézetnél. A szekszárdi Garay János Gimnáziumban érettségiztem 2014-ben. Egyetemi éveim alatt a Pécsi Orvostanhallgatók Egyesületében, a Demonstrátori Diákkörben és a Hallgatói Önkormányzatban aktívan hozzájárultam a közéleti tevékenységekhez. 2019. tavasza és 2021. decembere között ENSZ Ifjúsági Küldöttként tevékenykedtem, képviseltem a magyar fiatalokat és felszólalhattam New York-ban az ENSZ Közgyűlésen is. Az egyetemen rendszeresen részt veszek a középiskolásoknak rendezett nyári táborokban instruktorként és az ősszel, illetve tavasszal rendezett érettségire felkészítő programokon biológia oktatóként. Szeretem ezt csinálni, hiszen nem csak a fiatalabbak tanulhatnak tőlünk, hanem mi is többek lehetünk a Veletek való foglalkozásokon. Azért jelentkeztem mentornak, hogy kérdéseitekre válaszolhassak, lehet szó az itt oktatott tárgyakról, a kollégiumi lakhatásról, a közösségi életről vagy akár a legjobb pécsi éttermekről.
Legyetek Ti is pécsi egyetemisták!

---

Tóth Szilárd vagyok második éves Ph. D. hallgató. Életed egyik legmeghatározóbb része előtt állsz, ami tudom, hogy picit ijesztő lehet. Faktok, emelt biológia (növénytan pfuj....) és fizika vagy kémia (elektrolízis pfuuuuj...), érettségik, egyetemi jelentkezés és hosszú még a sor. Emlékszem amikor még előttem is ezek a kihívások lebegtek sokat őrlődtem „jól döntök?”, „biztos, hogy ezt akarom csinálni”? Lassan hét év távlatából mondom azt, hogy életem legjobb döntését hoztam amikor ezt a pályát választottam. Kiskunhalason jártam gimnáziumba, és onnan jöttem a pécsi orvosira, az iskolámból egyedüliként. Szerencsére nagyon hamar sikerült beilleszkednem, a várost is egyből megszerettem, így hát már első évben eldöntöttem, hogy én itt szeretnék élni és az egyetemen dolgozni. Harmad évben elkezdtem TDK-ni (ez egy lehetőség, hogy hallgatóként kutatásba részt vegyél) az „egyesbelen” (majd megismeritek negyedévben, ha ide jöttök, csudi jó hely) egy kardiológia kutatócsoportban, ahol mostanra Ph. D. hallgatóként erősítem a csapatot. Szokták mondani, hogy „használd ki az egyetemi éveket mert ez a legszebb időszaka az életednek”, nos, ha csak tized annyira lesz szép az életem, mint amit megéltem ebben a 6 évben akkor nem lesz okom panaszkodni.
Fontosnak tartom, hogy át tudjuk nektek adni és megértsétek, hogy miért mondja minden POTE hallgató, hogy „Mindenki pécsi akar lenni”. Ezért is többször részt vettem a kar által szervezett középiskolásoknak szóló programokban: TM-tábor, Középiskolások hete, és most már, mint mentor is szeretnék segíteni nektek.
Remélem, mint végzett orvos, aki volt, hogy örült, nevetett, sírt, vért izzadt ebben a 6 évben, de végül csak lediplomázott, egy átfogóbb képpel tudok nektek majd segíteni, ha úgy döntötök, hogy ezt a csodálatos hivatást választjátok ezen a csodálatos egyetemen!

---

Dr. Tyukodi Levente vagyok doktorandusz hallgató. 2015-ben érettségiztem a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában Pécsen.
Elsősorban a Gyógyszerész Karral kapcsolatos információkkal tudok segíteni neked: jelentkezés, kreditek, tantárgyak, képzés menete… stb. 2019-ben részt vettem az Országos Tudományos Diákköri Konferencián a pályamunkámmal. A gyógyszerész TDK Bizottság tagja vagyok, így az egyetemi életen belül a kutatásról és ezzel kapcsolatos dolgokról is tudok neked mesélni. Végzett gyógyszerészként meg tudlak erősíteni a választásodban, hogy miért legyél gyógyszerész vagy miért ne, ha ezen hezitálnál.
Az emelt kémia érettségire való felkészülésben és a gyógyszerész képzéshez szükséges kémia feladatok megoldásában, kémia témakörök átismétlésében szintén tudok segíteni, jelenleg is korrepetálok középiskolásokat.

---

Vörös Dávid vagyok, az Élettani Intézetnél PhDzok, mellette egy plazmaközpontban dolgozok donorvizsgáló orvosként és a sürgősségi betegellátásban is. Pécsett születtem, ide jártam gimibe és egy fél éves intermezzót leszámítva mindig ott éltem. Háromszor voltam instruktor, és legutóbb a gólyatáborban tábororvos. Remélem tevékenyen részt tudok venni egy remek közösség építésében és neked is, hogy otthon érezd magad a POTE családban. Remélem minden kérdésedre tudok majd válaszolni az egyetemi élettel kapcsolatban, hogy hogyan lehetsz sikeres az egyetemen és menetrend szerint hogyan végezheted el. Ezen kívül a diákéletről is szívesen mesélek neked, és támpontokkal segíthetlek, hogy a lehető legizgalmasabb és legegészebb éveid legyenek itt.

---

Gyógyszerész

Imre Dorottya vagyok elsőéves gyógyszerésztanhallgató. 2023-ban érettségiztem Győrben, a Kazinczy Ferenc Gimnáziumban.
A kémia és a biológia mindig is a kedvenc tantárgyaim közé tartozott, de végül 11.osztályban fogalmazódott meg bennem, hogy gyógyszerész szeretnék lenni. Az educatio kiállításon találkoztam a PTE hallgatóival, akik nagyon sokat segítettek nekem a pályaválasztásban. Amellett, hogy minden hasznos információval elláttak, itt értesültem az egyetem tavaszi felkészítő táboráról, ahova következő évben el is mentem.
Hatalmas élmény volt számomra és imádtam minden egyes pillanatát. Amellett, hogy nagyon sok dolgot tanultam, amit később hasznosítottam az érettséginél, bepillanthattam az egyetem falai közé. A tábor végére teljesen biztossá váltam abban, hogy a PTE-t jelölöm meg elsőként a felvételim során.
Mindez pedig életem egyik legjobb döntésének bizonyult. Bekerültem egy szuper társaságba, nagyszerű emberek közé. Amellett, hogy életre szóló élményeket szerzünk közösen, legyen akár szó a gólyatáborról vagy a szakestről, azért a tanulásra is nagy hangsúlyt fektetünk.
Mivel most érettségiztem, tudom mennyi kérdés kavarog egy végzős diák fejében. Nekem nagyon sokat jelentett az a segítség amit kaptam, ezért is döntöttem úgy, hogy mentorként én is támogatni szeretném a felvételizőket. Ha bármi kérdésetek van az érettségivel, a továbbtanulással, vagy az egyetemi élettel kapcsolatban nyugodtan keressetek.

---