Középiskolásokat támogató mentorok

Általános orvos

Bucsincsák Péter vagyok, jelenleg másodéves orvostanhallgató a PTE ÁOK-on. 2025-ben érettségiztem egy budapesti gimnáziumban. A fővárosban nőttem fel, de álmom volt végzős gimnazista koromtól kezdve Pécsre költözni és itt egyetemre járni. Átéltem az érettségi-, a rengeteg papírmunka- és a költözés világát és szeretném nektek gördülékenyebbé tenni ezt a bonyodalmas, de izgalmas időszakot. Éltem Pécsen kollégiumban, így betekintést nyerhettem abba a világba is. Teljesen új volt nekem a város, és az egyetem is, de a támogató légkör segített nekem a beilleszkedésben. Célom, hogy ezt a támogatást én is megadhassam nektek. A hallgatói életen túl, egyre jártasabb vagyok az egyetemi szabályok körében is. Évfolyamfelelősi tapasztalataim miatt tudok válaszolni az egyes tanulmányokat érintő kérdésekre is, emelett az idei évben elkezdtem segédkezni az oktatásban. Minden további nélkül szeretnék segíteni nektek, ha kérdésetek merülne fel a továbbtanulással, az egyetemi élettel, vagy a felkészüléssel kapcsolatban. Célom, hogy mindenki magabiztosan érkezzen az egyetemre és megtalálja a helyét a jövőben. Ha kíváncsi vagy milyen pécsi medikusnak lenni, keress fel nyugodtan!

---

Burger Balázsnak hívnak, negyedéves vagyok a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán. Egy kisvárosi hagyományos gimnáziumba jártam angol nyelvi szakra, ahol az a megtiszteltetés ért, hogy az elsők között nyertem felvételt onnan orvosképzésre, így 2022 őszén kezdtem el egyetemi tanulmányaim. Első kézből tapasztaltam meg, hogy nem a középiskola valamiféle rangsorban betöltött szerepe, hanem a szorgalom, a belefektetett munka és a példamutató tanárok számítanak igazán a cél eléréséhez. Pontosan egy hozzájuk hasonló mentor szeretnék lenni, s utat mutatni mindazoknak, akik akadályba ütköztek vagy bizonytalanok és segítséget keresnek. Tudom milyen, amikor rögös az út, mikor gyomorideget okoz a kémia óra, érettségi közben lehetetlennek tűnik minden vagy éppen sokadjára a bukás keserű íze. Tanulmányaim megkezdése óta számos középiskolásoknak szóló táborban részt vettem instruktorként, ahol szembesültem azzal, milyen jól is tud esni egy mosoly, egy sikersztori olyanoktól, akik annak idején tőlem vagy tőlünk kaptak hasznos útravalót. Életem egyik meghatározó élménye, amikor megannyi évvel ezelőtt pont egy ilyen felkészítő tábor alkalmával szilárdult meg bennem a gondolat, hogy nemcsak orvos, de PTE polgár is szeretnék lenni! Azóta eltelt öt év és még mindig azt érzem, hogy életem legkifizetődőbb döntését hoztam; a közösség, a város, az egyetem egy olyan légkör számomra, amit mára már otthonomnak tekinthetek. Fordulj bátran hozzám, ha egy jó tanácsra vagy útbaigazításra lenne szükséged akár a fenti email címen vagy Facebook-on keresztül.

---

Sziasztok! Dencs Bogi vagyok, 2023-ban érettségiztem a Keszthelyi Vajda János Gimnáziumban. Még mindig élénken emlékszem a felvételi előtti bizonytalanságra és kérdésekre – ha ti is ebben vagytok most, higgyétek el: abszolút nem vagytok egyedül, és megéri bízni magatokban! Jelenleg negyedéves orvostanhallgató vagyok a Pécsi Tudományegyetemen, és visszatekintve biztosan mondhatom, hogy a legjobb döntés volt ide jönni. A PTE nemcsak magas színvonalú oktatást, korszerű gyakorló laborokat és ösztöndíjlehetőségeket kínál, hanem egy hihetetlenül összetartó, pezsgő egyetemi közösséget is, ahol a tanulás mellett sportra, programokra és barátságokra is jut idő. Az egyetemi éveim alatt mindig törekedtem arra, hogy minél több területen kipróbáljam magam és segítsek másoknak: Dolgoztam vízimentőként és a PTE MediSkillsLab-ben. Demonstrátorként vettem részt az Anatómiai Intézet oktatásában, emellett tapasztalatot szereztem külföldi szakmai gyakorlaton is. Így szívesen adok gyakorlati tanácsokat az egyetem melletti munkavállalásban és álláskeresésben is, legyen szó időmenedzsmentről vagy lehetőségek megtalálásáról. Mentorként szeretném megmutatni nektek, hogy az orvosi pálya – bár tele van kihívásokkal – elérhető és megvalósítható, ráadásul nem kell egyedül végigjárnotok az utat. Forduljatok hozzám bátran bármilyen kérdéssel: felvételi, tantárgyak, szállás, külföldi tapasztalatok vagy diákmunka – nincs tabu! Keressetek bátran emailben vagy Facebookon!

---

Gulyás Gergő vagyok, másodéves orvostanhallgató. 2024-ben érettségiztem a veszprémi Noszlopy Gáspár Gimnázium és Kollégiumban. Mióta az eszemet tudom kisebb-nagyobb megszakításokkal mindig az orvosi pálya vonzott leginkább, így kerültem a pécsi orvosira. Már gimi közben sem volt bennem kérdés, hogy Pécsre szeretnék jönni és ehhez a közösséghez szeretnék tartozni. Középiskolás koromban kétszer volt lehetőségem eljutni az egyetem által szervezett TM táborokba, ahol ez az elképzelés csak erősödött bennem, hogy ide szeretnék tartozni. Elsőre nem sikerült a felvételi, így azt mondhatom, hogy duplán átélve pontosan tudom milyen izgalom, félelem van bennetek a felvételivel kapcsolatban. Tudom, hogy a titrálást számolni mennyire nehéz haha, az ökológiai kölcsönhatások mágikus világára is emlékszem még talán. De, azt is tudom, hogy ha eléggé motiváltak vagytok, és valóban ezt szeretnétek akkor ezek teljesíthető feladatok. Valamint az egyetemen történő felvételi elbeszélgetésről is tudok nektek mesélni, hiszen nekem kellett már olyat is csináljak úgy, ahogy nektek. Ha bármi kérdésetek van a felvételivel, érettségivel kapcsolatban, vagy egyszerűen csak azt érzitek, hogy besokalltatok és valakinek kiöntenétek a lelketeket, bármikor számíthattok rám, szívesen meghallgatlak Titeket és segítek, amiben csak tudok. Keressetek nyugodtam emailben vagy Facebookon.

---

Negyedéves orvostanhallgató vagyok, korábban Budapesten tanultam. Saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen nehézségekkel járhat a felvételi és az egyetem kezdete, ráadásul egy teljesen új várost is meg kellett ismernem. Ezért különösen fontos számomra, hogy másoknak segítsek a beilleszkedésben.Az egyetemi életben aktívan részt veszek, a Hallgatói Önkormányzat Tanulmányi Referenseként és volt évfolyamfelelősként sok tapasztalatot szereztem tanulmányi ügyekben. Emellett többször is voltam TM-tábori instruktor és egy szemesztert az Anatómia Intézetben is demonstrátor voltam. Szívesen segítek bármilyen kérdésben, ami a továbbtanulással, az egyetemi élettel vagy a felkészüléssel kapcsolatos. Fontosnak tartom, hogy mindenki megtalálja a helyét, és közben ne csak tanuljon, hanem élményeket szerezzen. Ha kíváncsi vagy, milyen programok, lehetőségek vagy élmények várnak egyetemistaként, fordulj hozzám bátran!

---

Kiss Damján vagyok Gödöllőről. A Premontrei Szent Norbert Gimnázium elvégzése után jöttem Pécsre az orvosira, ahol jelenleg másodéves vagyok, és a mai napig nagyon örülök, hogy így döntöttem. Tudom azonban, hogy nem egyszerű megválasztani az utadat úgy, hogy még nincs benne személyes tapasztalatod. Mivel nemrég még én is pontosan ugyanebben a cipőben jártam, örülök ha írsz és kérdezel. Hidd el, az egyetem sem lesz olyan idegen, ha meglátod, milyen jó helyed lehet itt. Ezt saját tapasztalatból mondom: fantasztikus dolog az évfolyamban kialakult kis csoportok, a kollégiumi közösség, a medikus csapat vagy a különféle diákkörök tagjának lenni. Itt egyszerre nyílik ki a világ, találkozhatsz rengeteg új emberrel, érezheted jól magad, és közben céltudatosan tehetsz a jövődért. Legyen szó a felvételiről, a koliról, a sportról, a pécsi életről vagy akár arról, ha magadban bizonytalanodtál el, keress bátran! Mindegyik témáról személyes tapasztalattal tudok mesélni, és nagyon szívesen meghallgatlak.

---

Kovács Adél vagyok, ötödéves orvostanhallgató. A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségiztem 2019-ben. Bár világéletemben orvos szerettem volna lenni (először állatorvos, majd az emberek felé fordultam), egy új érdeklődési irány és önbizalmam megingása miatt annak idején úgy döntöttem, hogy tanulmányaimat Budapesten, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola hittan tanári és az ELTE biológia tanári szakpárján folytatom. 5 hónap kellett csupán, hogy világossá váljon: nekem mégis az orvosin a helyem. Így tehát hazaköltöztem, letettem az emelt szintű kémia érettségit, és nekivágtam ennek a rögös útnak. Nem tagadhatom, hogy nagyon nehéz, de nem bántam meg, hogy végül mégis itt kötöttem ki. A harmadév elvégzésével elkezdett kialakulni a szakmai érdeklődési köröm is. Célom, hogy szeretett gyakorlatvezetőm nyomdokaiba lépve, patológus legyek. Tetszik az egyetemben a családias légkör, hálás vagyok a kedves, segítőkész, szakmailag kiváló gyakorlatvezetőkért, a rengeteg lehetőségért, melyekkel szeretnék segíteni a jól-létünket: sportágak széles választéka, gyümölcsnap, workshopok, társasjáték estek, munkalehetőségek, ösztöndíjak, és ha kell, még pszichológiai konzultáció is. Nagy örömeim közé tartozik az új épület és a két gyönyörű park létrejötte. Ezek jelenléte is sokat hozzátesz az én személyes jó közérzetemhez. Sosem érzem magam magányosan, mindig össze lehet futni egy-egy kedves ismerőssel, és nagyon hamar bővül ez a kör. Egy kicsit még magamról: mélyen hívő katolikus vagyok, két közösségnek tagja. Szeretem a természetet, az állatokat, a könyveket, a tollasozást és a zenét. Ha tehetném, szívesen lovagolnék, és biztos, hogy lennének juhaim, baromfim, és egy Border Collie kutyám. Az érettségi, felvételi időszak nagy odafigyelést, alaposságot igényel, és fontosnak tartom, hogy legyen kellő segítsége a diákoknak. Örömmel állok rendelkezésükre, ha kérdésük merülne fel, elbizonytalanodnak, esetleg eltévednek a pontszámítás útvesztőjében (amit teljesen megértek). Szívesen mesélek az egyetemről, arról, hogy milyennek tapasztalom itt az életet. Meg, persze, hogy miért minket válasszatok! ;) Keressetek bizalommal!

---

Németh Lara vagyok, első éves orvostanhallgató. Nagykanizsán érettségiztem 2026-ban a Dr. Mező Ferenc Gimnáziumban. Gyerekkorom óta érdekel az emberi test működése, 6. osztályos koromban döntöttem el, hogy orvos szeretnék lenni. Szüleim nagyon sokat támogattak végig a céljaim elérésében, és mivel ők is egészségügyben dolgoznak, volt lehetőségem belelátni kicsit ebbe a világba. Apukám egyik doktornő kollégája hozta meg az érdeklődésem a pécsi orvosi iránt és gimnazista éveim során számos alkalommal részt vettem különböző programokon itt az orvosin. Meghatározó volt ezek közül a nyári tábor, ahol rengeteg barátot sikerült szereznem, velük mai napig tartom a kapcsolatot, illetve beleláthattam az egyetemi életbe, ami teljesen megerősítette bennem, hogy itt Pécsen szeretnék egyetemista lenni. Itteni instruktoraimra bármikor számíthattam az évek során, az egyetem első heteit is nagyban megkönnyítették számomra. Jelenleg tagja vagyok a Pécsi Orvostanhallgatók Egyesületének, ahol Teddy Maci kórházas programokban veszek részt, amikor időm engedi. Pécsen második otthonra leltem, a sok színes programnak, bulinak köszönhetően gyorsan sikerült barátokat szereznem és beilleszkedni. Az oktatás nagyon színvonalas, nyitottak a kérdéseinkre, meglátásainkra, itt minden adott a fejlődéshez. A pécsi orvosi egy nagy közösség, ahol mindig tudsz valakire számítani, mindig van egy barát, egy ismerős, akihez tudsz fordulni, mindenki segíti egymást. Emiatt minden nap egyre biztosabb vagyok abban, hogy jó helyen vagyok és hálás vagyok, hogy ennek az egésznek a részese lehetek, hogy itt tanulhatok. Tudom, hogy az érettségi és a felvételi nagyon ijesztő elsőre. Sokszor én is bizonytalan voltam abban, hogy sikerül e elérnem ezt a régóta dédelgetett célomat. Azonban meg kell, hogy nyugtassak mindenkit, a beletett munka mindig meghozza a gyümölcsét. Lesznek nehéz pillanatok és kisebb nagyobb kudarcok, de ezektől nem szabad megijedni, mert minden erőfeszítés meg fogja érni a végén, csak ne adjátok fel! Ha úgy érzed szükséged lenne egy kis támogatásra akár az érettségivel akár a felvételivel kapcsolatban, elakadtál, kérdésed van az egyetemmel kapcsolatban, vagy egyszerűen csak kiöntenéd valakinek a lelked, akkor keress bátran emailben vagy Facebookon és igyekszek minden kérdésedre választ adni, hiszen nem is olyan régen én is ugyanebben a cipőben jártam. Hajrá mindenkinek, kitartást kívánok a felvételihez, szorítok nektek!

---

Nyaka Bálint vagyok, ötödéves orvostanhallgató. Pécsett, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában érettségiztem, így fel sem merült komolyabb kérdésként, hogy Pécsen tanuljak-e tovább. Bár természetesen már ismertem a várost, mégis egészen más világ nyílt meg számomra egyetemistaként. Végzős lajosistaként - a teljesen természetes érettségi parát leszámítva - nagyon jól elvoltam a megszokott közegemben, így kíváncsi voltam, hogy egy teljesen új élethelyzetben, gólyaként mennyi időbe is fog telni, mire újra a helyemen érezhetem magam. Ez pedig legnagyobb meglepetésemre igen gyorsan megtörtént. Már az első gyorsan pörgő hónapokban minden is körülvett, egy olyan társaság és légkör, ahol az ember azt sem tudta, hová kapja éppen a fejét: gólyatábor, gólyabál, megannyi társasági program, ahol sok különleges és figyelemre méltó embert ismerhettem meg. Ez persze esetenként hosszú éjszakába nyúló tanulással, fárasztó napokkal, és megannyi kihívással párosult, amiben viszont mindig számíthattam azokra, akik éppen körülvettek. Most már egy kis tapasztalattal a hátam mögött kipróbálhattam sok mindent. Medikus Kupákon vezérszurkolóként segítettem a pécsi csapatot, már mind a négy egyetemi városban, itt már gólyaként is egyértelművé vált számomra, hogy miért is van az, hogy: “MINDENKI PÉCSI AKAR LENNI!”. Tudományos Diákköri munkámat a Szívgyógyászati Klinikán végzem, ahol részt veszek egy érdekes pacemakerekkel kapcsolatos kutatásban. A Tudományos Diákköri Tanácsunk tagjaként pedig közreműködöm konferenciáink megszervezésében. Korábbi demonstrátorhallgatóként részt vettem az elsőéves hallgatók molekuláris sejtbiológia illetve a másodévesek élettan oktatásában, ahol nagyon sok jó tapasztalatot szerezhettem. A Pécsi Orvostanhallgatók Egyesületének, cseregyakorlatos diákokkal foglalkozó csapatának volt tagjaként pedig kulturális és szabadidős programokat szerveztem a külföldi egyetemekről hozzánk látogató hallgatóknak, ugyanennek a szervezetnek köszönhetően már nekem is volt lehetőségem külföldi klinikai gyakorlatot teljesíteni Prágában. Több alkalommal instruktor voltam a középiskolásoknak szóló táborainkban is, ahol belekóstolhattam abba, milyen még a felvételi előtt állókat mentorálni, így lettem a korábbi évekhez hasonlóan idén is mentor. Mentorként, úgy érzem, egy kicsit visszaadhatok abból a támogatásból, amit anno én is kaptam több felsőbbéves barátomtól, így ez szintén motivál. Biztatlak, ha érzel magadban indíttatást az orvosi hivatásra, bátran vágj bele ebbe a gyakran embert próbáló, de fantasztikus kalandba!

---

Ódor Máté vagyok, másodéves orvostanhallgató. Középiskolába a Kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium 6 évfolyamos képzésébe jártam. A gimnáziumi éveim elején döntöttem el, hogy orvosi egyetemre szeretnék jelentkezni. A négy orvosi egyetem közül a döntés számomra nem okozott nehézséget mivel Pécs városa kisgyerekkorom óta közel áll a szívemhez és a későbbiek során a POTE közössége is nagyon megtetszett, amikor volt szerencsém részt venni a 2024es tavaszi TM táborban (azóta instruktorként is részt vettem több ilyen táborban, ami hasonlóan meghatározó élmény volt). De ennek ellenére rengeteg kérdés volt bennem: „Biztos jó döntés az orvosi?” „Milyen lesz életem során először egyedül élni?” „Jól fogom magam érezni az egyetemen?”. Így utólag bátran kimerem jelenteni, hogy ez volt életem egyik legjobb döntése. A képzés kimagasló minősége mellett a kar közössége is remek. Rengeteget tud segíteni a támogató légkör a tanulmányokban és a hétköznapokat is színesebbé teszi az, hogy ilyen közösségben tölthetjük. Nyugodtan keressetek bármilyen kérdésetek van, legyen szó az egyetemmel vagy a felvételivel kapcsolatba. Saját tapasztalataim és a TM táborokban hallottak alapján tudom, hogy az utóbbi tűnik ijesztőbbnek. Személy szerint szerencsés voltam mert gimnáziumban fantasztikus tanáraim voltak, akiknek a tanácsaikat és technikáikat a sajátjaimmal kiegészítve szeretném továbbadni, hogy ezzel megkönnyítsem a felvételit.

---

Dr. Petrák Rebeka vagyok, első éves PhD hallgató. Régi elképzelésem volt, hogy szeretnék orvos lenni és ezt az tette biztossá, hogy egyik évben részt tudtam venni a kar által szervezett középiskolásoknak szóló nyári táborban. Nagyon megtetszett a város, az egyetemi közösség. Ekkor határoztam el, hogy pécsi egyetemista szeretnék lenni. A veszprémi Vetési Albert Gimnázium francia tagozatán érettségiztem 2019-ben. Sajnos első próbálkozásra nem vettek fel az orvosira, de egy újabb biológia és fizika érettségi nekifutás után azonban sikerült elérem a célom. Azóta is úgy érzem, hogy a legjobb döntést hoztam azzal, hogy kitartottam az elképzelésem mellett, hogy nekem itt a helyem. Itt egy nagyon összetartó közösség tagja lehetek. Számos lehetőség van arra, hogy mindenki önmaga legyen: önkénteskedés, kutatás, sportok, demonstrálás. Az egyik intézetnél lehetőségem volt egy kutatáshoz csatlakozni a tudományos diákköri munka keretein belül. Itt találtam meg végül a helyemet is, ezért a Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézetben kezdtem el a PhD-t, és kapcsolódtam be az oktatásba is. Az egyetemen másodévesen kezdtem el középiskolások táboroztatásában segíteni, igazából a célom ezzel, hogy ugyanúgy megszerettessem az érdeklődőkkel a pécsi közösséget és kicsit betekintést biztosítsak nekik az egyetemi napokba, pont úgy, mint velem tették az én instruktoraim. Ezért csatlakoztam mentornak is, hogy bármikor tudjak segíteni Nektek. Ha bármilyen kérdés felmerülne bennetek akár az érettségivel, az egyetemi élettel, a közösséggel, középiskolásoknak szóló kutatási lehetőségekkel kapcsolatban, vagy ha csak elbizonytalanodnátok, akkor keressetek nyugodtan.

---

---

Szabados Andi vagyok, elsőéves orvostanhallgató. 2024-ben érettségiztem Erdélyben, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban. Bár időnként más irányok is felmerültek bennem, végül mindig visszatértem az orvosi pályához. A pályaválasztásban biztos voltam, viszont az már nehezebb döntésnek bizonyult, hogy a Pécsi Tudományegyetemen tanuljak tovább, és az otthonomtól távol kezdjem az egyetemet. Saját tapasztalatból tudom, hogy a magyarországi érettségire való felkészülés mellett a jelentkezés és a felvételi ügyintézés bőven tartogat kihívásokat: új követelmények, határidők, bizonyítványok fordítása és főleg a pontszámítás, különösen egy másik oktatási rendszerből érkezve. Bár nem volt akihez fordulnom a felvételi eljárás során, az egyetemre kerülve már a gólyatáborban megtapasztaltam a felsőbb évesek segítőkészségét: tárgyakat ajánlottak, megosztották a tapasztalataikat, és bátran kérdezhettem tőlük. Korábban még sosem tartoztam egy ilyen összetartó és támogató közösséghez, így ezt a segítséget szeretném továbbadni Nektek. Akár az érettségivel, a felvételivel, a diákéletről vagy bármivel kapcsolatban kérdeznétek, keressetek bátran.

---

Szabó Brigitta vagyok, harmadéves orvostanhallgató. Soproni lakosként bennem hatalmas kérdés volt, hogy hol is folytassam a tanulmányaimat. A középiskolások számára megrendezett Érettségi Felkészítő táboron való részvétellel sikerült jobban megismernem az egyetemet, a várost és a közösséget, ahol később sok időt fogok tölteni. A 2022-es nyíltnap látogatásával már betekintést nyerhettem az egyetemi légkörbe, ami azonnal megfogott és egyértelművé tette számomra, hol szeretném az egyetemi éveimet tölteni. Véleményem szerint Pécs gyönyörű belvárosa és az intézmény kedves, családias hangulata a tökéletes helyszín arra, hogy a diákok közösségi életük mellett fejlődhessenek. A gondolat, hogy orvos legyek bennem már kis korom óta motoszkál, elhatároztam, hogy hivatásommá teszem a gyógyítást, hogy számtalan betegen segíthessek. Úgy gondolom, hogy erre a hivatásra mindig szükség lesz, és az egészségügy rohamos fejlődése mellett is fontos, hogy az egészségügyi intézményeket olyan orvosok és egyéb egészségügyi dolgozók töltsék meg akik készségesen segítenek azokon, akiknek erre szükségük van.

---

Szabó Máté Tamás vagyok, ötödéves orvostanhallgató a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán. 2022-ben érettségiztem a Dunaújvárosi Széchenyi István Gimnáziumban emelt szintű angol nyelvi osztályban, kiváló eredménnyel zárva a vizsgákat. Tizedik osztály végén kellett fakultációt választanom, amihez némi jövőkép már elengedhetetlen volt. Akkor még több pálya is érdekelt, de hosszas mérlegelés után az orvosi hivatás mellett döntöttem, hiszen vonzott a gyógyítás és a segítés lehetősége, ráadásul a biológia és a kémia is közel állt hozzám. Az irány tehát megvolt, a választásban – hogy melyik egyetemen tanuljak tovább – pedig a PTE ÁOK TM tábora adott döntő lendületet. A tábor fantasztikus élményei, az új barátok és az inspiráló közeg megerősítettek abban, hogy a legjobb helyen Pécsen leszek. Az egyetemi éveim alatt igyekeztem a lehető legaktívabban bekapcsolódni a tudományos, oktatási és hallgatói életbe. A Tudományos Diákkör keretében a hipotalamikus neuropeptidek és a stresszválasz kapcsolatát vizsgálom, kutatási eredményeimmel a helyi TDK-n II. helyezést, a Romhányi György Konferencián pedig különdíjat szereztem. Demonstrátorként több intézetben – köztük az Anatómiai Intézetben, a II. sz. Belgyógyászati Klinikán, a Pathológiai Intézetben és az Egészségügyi Nyelvi Kommunikációs Intézet – veszek részt az alsóbbévesek elméleti és gyakorlati oktatásában, emellett a Demonstrátori Diákkör elnökségi tagjaként a demonstrátori hálózat koordinációját is segítem. Szakmai érdeklődésem fókuszában a traumatológia és az ortopédia áll: a Pécsi Traumatológiai és Kézsebészeti Klinika mellett Portugáliában, a Hospital de São João ortopédiai osztályán, valamint Ausztriában az Orthopedic Winter School keretében bővíthettem a gyakorlati és műtéti tapasztalataimat. Emellett a Pécsi Orvostanhallgatók Egyesületének külügyi elnökhelyetteseként (VPX) a nemzetközi csereprogramok koordinálásáért felelek. Úgy gondolom, hogy a pályaválasztás rendkívül fontos és felelősségteljes döntés, amely sok bizonytalansággal és kérdéssel járhat. Ezért tartom szívügyemnek, hogy a saját tapasztalataimmal segítsem a döntés előtt álló középiskolásokat, visszaadva valamit abból a rengeteg támogatásból és közvetlenségből, amit diákként én is kaptam. A Kar Stratégiai Marketing és Toborzó Irodájának hallgatói mentoraként és tábori instruktorként örömmel támogatom a végzős diákokat abban, hogy magabiztosan válasszanak hivatást, megtalálják a saját közegüket, és olyan útra lépjenek, amelyben igazán kiteljesedhetnek.

---

Szebedy Veronika vagyok másodéves orvostanhallgató a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán. 2023-ban érettségiztem a Váci Madách Imre Gimnáziumban, és az orvosi egyetemre vezető utam nem volt zökkenőmentes. Tudom, milyen az, amikor a nehézségek láttán racionálisan talán nem ez tűnik a legészszerűbb útnak, mégis megállíthatatlanul hajt előre a vágy, hogy ne add fel az álmaidat, és megküzdj a sikerért. Sokáig bizonytalan voltam abban, hogy milyen pályát válasszak, de a faktválasztás idejére megszületett az elhatározásom: megpróbálom. Nem tartoztam azok közé, akik különösebb erőfeszítés nélkül is kiemelkedőek a tanulásban, így az érettségire való felkészülés is kemény munkát követelt. Emlékszem rá, mennyit gyakoroltam, tanultam, és, mennyiszer elkeseredtem, mikor nem értettem valamit, kimerültem, vagy úgy éreztem nem fog menni. Ilyenkor emlékeztettem magam arra, miért is kezdtem bele, és folytattam tovább. Én is néztem a kórházas sorozatokat, a motiváló pinterest képeket, orvostanhallgató influenszerek videóit, mint mindenki más és mindig elfogott az érzés: én is ezt szeretném. Az első felvételei próbálkozásom végül nem hozott sikert, mert a kémia érettségim nem sikerült elég jól. Eredetileg más lehetőségeket is fontolgattam, de addigra már nem igazán tudtam elképzelni, hogy mást válasszak. Úgy döntöttem, kihagyok egy évet, tovább tanulok, és újra megpróbálom. Egy évvel később felvételt nyertem a PTE ÁOK-ra. Most évekkel később is úgy érzem, jó döntés volt, hogy ezt az egyetemet választottam. Szeretem a közösséget, a tanárokat, az egyetemi épületet, a várost, a programokat az órákat… Különösen inspiráló számomra, hogy a karunkon a rideg versengés helyett az összetartás, valamint az egymás iránti támogatás és segítőkészség dominál. A saját utamon én is sok segítséget kaptam olyanoktól, akik már végigmentek azon, ami előttem állt. Most én is szeretnék valami hasonlót adni azoknak, akik még a pályaválasztás vagy a felvételi előtt állnak. Szeretném megmutatni, hogy nem kell mindent elsőre tökéletesen csinálni, és attól, hogy valami nehéz, még nem feltétlenül kell lemondani róla.

---

Székely Réka vagyok, másodéves orvostanhallgató itt, a pécsi orvosin. Már egészen kisgyerekként eldöntöttem, hogy orvos leszek, amikor a kezembe került egy emberi anatómiáról szóló könyv. Talán nem meglepő, hogy azóta is az anatómia és a szövettan a kedvenc tantárgyaim. Az idáig vezető utam viszont közel sem volt tökéletes vagy egyszerű – ma már mégis nagyon örülök neki, hogy így alakult, mert rengeteget tanultam a hibáimból és a nehézségekből. A természettudományok mellett mindig is érdekeltek az idegen nyelvek: 10. osztály végén megszereztem a C1-es komplex angol, majd a B2-es komplex portugál nyelvvizsgát. Mivel egy elsősorban nyelvi oktatásra épülő gimnáziumba jártam, a természettudományok háttérbe szorultak, így az emelt biológiára és kémiára szinte az alapoktól kellett felkészülnöm. Portugál -és angol nyelvből, biológiából, majd egy évvel később kémiából tettem sikeres emelt szintű érettségit. A kémiára való felkészülést 11. osztály végén egy nagyon rossz oktatási élmény miatt abba kellett hagynom és csak később, az egyetem megkezdésével párhuzamosan folytattam. Az első egyetemi évemet dietetika szakon kezdtem Pécsett. Már az első hónap végén magán felkészítőre jártam kémiából és eldöntöttem, hogy a vizsgaidőszak után passziváltatom a tanulmányaimat és felvételizek az orvosira. Az ezt követő hónapokban tanultam és dolgoztam, miközben végig szem előtt tartottam a régóta kitűzött célomat: tudtam, az orvostudomány az egyetlen út, amit igazán akarok. 2025 júliusában megkaptam azt a bizonyos SMS-t, augusztusban pedig a gólyatáborban megismertem az „orvosis családomat”. Akkor éreztem először igazán, hogy végre ott vagyok, ahol lennem kell. Mindig is nagyon fontos volt, hogy segítsek másoknak, amióta ide járok, ez csak még inkább megerősödött bennem. Tudom, milyen sok kérdés, bizonytalanság és önmagunkkal folytatott harc kíséri az orvosi felé vezető utat, hogy hányszor gondoljuk azt: „Biztos oda való vagyok?”, vagy hogy „Megéri ezt csinálni?”. Ezekkel a gondolatokkal pedig nagyon egyedül tudja érezni magát az ember. A saját tapasztalataim során sokat tanultam arról, hogyan lehet elcsendesíteni ezt a negatív belső hangot, és hogyan lehet akkor is kitartani, amikor éppen nem hiszünk magunkban. Szeretném, ha minden orvosira készülő és érettségiző tudná: nincs egyedül ezekkel az érzésekkel, és sokkal többre képes, mint azt néha gondolja. Bármit teljesíteni lehet, amit az ember igazán a fejébe vesz – még azt a bizonyos két betűt is. Bármilyen, az egyetemet vagy az orvosira készülést érintő kérdéssel nyugodtan írjatok nekem. Akkor is örömmel fogadom az üzeneteiteket, ha csak beszélgetnétek egyet valakivel, aki már járt ezen az úton.

---

Tisza Péter vagyok, negyedéves orvostanhallgató. Itt Pécsen, a Református Gimnáziumban érettségiztem. Pécs város szeretete miatt kérdés sem volt számomra, hogy itt szeretnék tovább tanulni. Már általános iskolában eldöntöttem, hogy orvos szeretnék lenni, és azóta is töretlenül, minden percét élvezve igyekszem véghez vinni az álmom. Középiskolásként nem indult könnyen a felvételi, sajnos nem is sikerült elsőre a felvételi az egyetemre, így tudom milyen kudarccal magad mögött hagyni a felvételit. Tudom, hogy középiskolásként rengeteg kérdés merül fel bennetek, akár a tantárgyakkal, a felvételivel vagy az egyetemmel kapcsolatban. Nem egyszerű a felvételi sem, és ez a pálya sem, de higgyétek el, amennyire nehéz és sokszor megpróbáltató, annyira hálás és csodálatos pálya. Eddigi egyetemi éveim minden percét élveztem, hiszen tényleg egy nagy közösségben vagyunk itt. Már harmadik éve igyekszem maximálisan segíteni a középiskolásokat akár a kémia tantárgy könnyebb megértésében, akár bármilyen egyéb kérdésben. Nekem sem volt egyszerű, és én is rengeteg segítséget kaptam anno. Mikor felvettek, elhatároztam, hogy amiben csak tudlak, segítelek Titeket. A Pécsi orvosi a legjobb hely arra, ha ezt a pályát akarod választani. Az egész kar az egész egyetem olyan, mint egy nagycsalád. Amellett, hogy nehéz, itt mindig meg fogod találni a kikapcsolódást, a szórakozást és legfőképpen a segítséget is. Bíztatlak benneteket, hogy ne adjátok fel semmi pénzért az álmaitokat, még ha kudarcok érnek, akkor sem. Küzdjetek és meglesz a gyümölcse. Ha bármiben a segítségetekre lehetek, akár kémiával kapcsolatban, akár az egyetemmel, a felvételivel vagy bármivel, csak keressetek bátran facebookon, emailben, ahol kényelmesebb. Igyekszem mindenben segíteni!

---

Tóth Csongor vagyok, elsőéves orvostanhallgató. 2026-ban érettségiztem a székesfehérvári Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium biológia – kémia irányultságú osztályban. A biológiát és a kémiát már általános iskolában is kedveltem, így nem is volt kérdés számomra, hogy egészségtudományi területen szeretnék elhelyezkedni. És itt jön a kérdés: hova? A pályaválasztás során többször is részt vettem a Kar által rendezett eseményeken: nyílt napokon, az Érettségire felkészítő táborban. Mindezen programok egyre jobban megerősítettek abban, hogy Pécsen szeretném megkezdeni az egyetemi tanulmányaimat, ami meg is valósult 2026 szeptemberében. A családias, támogató hallgatók és Pécs mediterrán hangulata a közösségi élet kialakításában, míg az egyetem infrastrukturális fejlődése és a kiscsoportos, gyakorlati oktatás a tudás elmélyítésében, annak alkalmazásában nyújt segítséget. Elsőévesként a felvételivel kapcsolatban – beleértve a szóbeli felvételi vizsgát, az érettségit és a türelmetlen várakozást – friss emlékeim vannak még, így egy olyan egyént kereshettek fel, aki még nem is olyan régen ugyanabban a cipőben járt, mint ti. Az egyetemi élettel párhuzamosan érkező változásokat még én is tapasztalom, azt azonban nem bántam meg, hogy a pécsi orvosit választottam! Mentorként azt a támogatást szeretném továbbadni, amit én is kaptam a felsőbbéves hallgatóktól, mentoroktól. Kérdés, illetve bizonytalanság esetén keressetek bizalommal, hiszen egy-egy támogató szó is hatással lehet egy leendő hallgató részére.

---

Trenka Lilla vagyok, harmadéves orvostanhallgató. 2024-ben érettségiztem a győri Kazinczy Ferenc Gimnáziumban. Nem volt mindig egyértelmű számomra, hogy orvosira szeretnék jönni. Tudtam, hogy szeretem a biológiát és a kémiát, de csak később jöttem rá, hogy mi is az, amit szívesen tanulnék tovább egyetemen. Végzős koromban részt vettem a pécsi orvosi által szervezett őszi érettségire felkészítő táborban. Itt lett világos számomra, hogy nekem Pécsen, az orvosi karon a helyem. Nagyon megtetszett a város, az egyetem és a közösség is. Miután felvettek is egyre biztosabb lettem benne, hogy jobban nem is választhattam volna egyetemet. Azonban, az elején korántsem voltam ilyen biztos mindenben. Könnyen elveszettnek érezheti magát az ember a rengeteg felmerülő kérdés és probléma miatt, akár a pályaválasztás, felvételi, vagy az egyetemen való kiigazodás kapcsán. Teljesen rendben van, ha valaki bizonytalan abban milyen szakirány érdekli, vagy ha fél az érettségitől, én is féltem. Mentorként szeretném megmutatni nektek, hogy egyáltalán nem félelmetes az egyetem és a felvételi, még ha elsőre a világ legijesztőbb dolgának is tűnik. Sokan átéltük ezt, és ki tudja, ha 18 évesen tudtam volna erről a programról, és lett volna mellettem egy mentor én is nyugodtabban vágtam volna neki ennek a kalandnak. Legyen szó felvételiről, egyetemi rendszerről, tanulási problémáról, vagy szimplán csak egy kis támogatásra van szükség, keressetek bátran!

---

Fogorvos

Hoffmann Andi vagyok, harmadéves fogorvostan hallgató. 2024-ben érettségiztem a veszprémi Noszlopy Gáspár Gimnázium és Kollégiumban. Általános iskola óta tudom, hogy orvos szeretnék lenni, de nagyon sokáig nem voltam biztos abban, hogy az általános orvosi, vagy a fogorvosi lenne a legjobb választás számomra. Gimis éveim alatt többször volt szerencsém részt venni a POTE eseményein, amelyek alkalmával világossá vált számomra, hogy a fogászat áll közelebb a szívemhez. Megtetszett a szakmában, hogy az orvoslás és a művészet találkozik, és amellett, hogy segíthetek az embereken, önbizalmat, mosolyt adhatok nekik. Az érettségi és a felvételi nekem is, ahogy sokaknak, nagyon ijesztőnek és óriási akadálynak tűnt,ami egy pillanatra meg is tántorított, nem tudtam, vajon képes leszek-e elérni a céljaimat. Mindezek mellett a legtöbb helyről azt hallottam, hogy sportgimis létemre meg se próbáljam az orvosit. Szerencsére a szorgalmam és az akaratom sokkal nagyobb volt, mint a félelmem, így idén júliusban csippant a telefon, és óriási örömkönnyek között kaptam a várva várt hírt: szeptemberben elkezdhettem megvalósítani az álmaimat. Azóta minden nap hálás vagyok, amiért annó nem adtam fel, és most ennek a remek közösségnek a tagja lehetek. Itt biztosan nem fogtok magatokra maradni, hiszen mindenki nagyon kedves és érdeklődő, én is hamar megtaláltam a barátaimat. Ez pedig nagyon fontos, mert habár csodálatos éveket fogtok itt eltölteni, olykor-olykor jó, ha van megfogni valaki kezét az orvostudomány útvesztőjében. A tévhitekkel ellentétben, az orvosi rengeteg programot és kikapcsolódási lehetőséget kínál, így a sok tanulás mellett szuper élményekkel gazdagodhatsz. Én is rendszeres résztvevője vagyok ezeknek a programoknak, remélem nektek is lesz lehetőségetek megtapasztalni ezeket. Azért jelentkeztem mentornak, hogy segíteni tudjak, ha esetleg ti is elbizonytalanodnátok, vagy kételkednétek magatokban, hiszen szeretném, ha tudnátok, mindannyian képesek vagytok bármire! Ha a segítségetekre lehetek bármiben, keressetek bátran e-mailben vagy Facebookon!

---

Kollár Blanka vagyok, harmadéves fogorvostanhallgató. 2023-ban érettségiztem Baján a Magyarországi Németek ÁMK-ban, német nyelvű tagozaton. Azt, hogy orvos leszek 10. osztályban döntöttem el végérvényesen. Ekkor még az általános orvosi volt a cél, viszont később megtetszett a fogászat, ami szerintem egy tökéletes választás azoknak a diákoknak, akik az orvoslás manuális részét preferálják, így a fogorvosit jelöltem meg első helyen. Az első alkalommal sajnos lecsúsztam a ponthatárról, ami bár nagyon lesújtott, de nem tántorított el a céltól, ezért újra érettségiztem kémiából és biológiából. A 2024-es őszi szemeszterre sikeresen felvételt nyertem a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karára fogorvosi szakra. Hogy miért pont Pécset választottam? Én mind a négy orvosi egyetemnek megadtam az esélyt és elmentem a nyílt napokra, illetve az Edukációs Kiállításon is beszélgettem mind a négy egyetem által delegált diákokkal, amit nagyon ajánlok nektek is. Így hoztam meg a számomra legjobb döntést. Pécsen szerintem minden megvan, ami ahhoz kell, hogy felejthetetlenek legyenek az egyetemi évek és ez idő alatt egy jó szakember váljon belőlünk: diákbarát és gyakorlatorientált oktatás, fejlődési lehetőségek és rengeteg jobbnál jobb közösségi program. Az én első évem szuperül telt: rengeteg életre szóló élményt szereztem az új barátaimmal a gólyatábor és más gólyaprogramok, Medifest, Fogorvosi Szaknapok és sok más esemény keretein belül, megismertük a POTE életérzést életünk első Medikus Kupáján, beléptem a POE-ba, ahol programokat tartunk különböző orvosi témákban edukációs céllal, sikeresen teljesítettem minden vizsgát és ez idő alatt kollégiumban laktam a szaktársaimmal. Én nagyon sok sikert szeretnék kívánni mindenkinek, aki elkötelezte magát az orvosi mellett. Egy nagyon hosszú út lesz, de egy jó helyen és jó közösségben, ez a teher már nem is tűnik olyan nehéznek. Bármilyen jellegű kérdéssel keressetek bátran, legyen az érettségivel, felvételivel, lakhatással vagy az egyetemi mindennapokkal kapcsolatos! Én nagyon várom már a találkozást az egyetemen belül is!

---

Kovács Sára vagyok, ötödéves fogorvostan hallgató. 2022-ben érettségiztem a Zalaegerszegi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban, ahol emelt angol nyelvi osztályba jártam. Már kisgyerekként elhatároztam, hogy egy napon majd fogorvos szeretnék lenni, azonban az iskolaéveim alatt nagyon elbizonytalanodtam, hogy biztosan az orvosi pálya lenne az én utam. Szinte minden tantárgy érdekelt és lekötött. Leginkább a humán órákat, az angolt, a történelmet és a magyart kedveltem. Jogos a kérdés, hogy akkor mégis mit keresek a PTE ÁOK mentorprogramjának a honlapján…? A gimnáziumban nagyon megszerettem a biológiát. Az élőlények, életjelenségek működésének és felépítésének megismerése újból felkeltette az érdeklődésemet a gyógyítás lehetőségei iránt, így újra szöget ütött a fejemben, hogy jövőmnek a fogorvosi hivatást válasszam. Ez szakma magába fogalja mindazt, amit a biológiában izgalmasnak találtam: precizitást, aprólékos munkát és a gyógyítást. Szerencsés helyzetben voltam, hiszen az iskolában minden támogatást megkaptam, hogy sikeresen felkészüljek a biológia és kémia emeltszintű érettségikre. Az egyetemek kiválasztásánál nem volt kérdés, hogy a pécsi orvosi egyetemet válasszam. A felvételi leadása előtt több, az egyetem által szervezett nyílt napon, PTE kultúrfeszten is részt vettem, valamint az országos Educatio kiállításon is sikerült betekintést nyernem a pécsi orvosi egyetem légkörébe, így hamar megszületett a döntésem: a PTE ÁOK került a felvételi jelentkezésem első helyére. Ezt az elhatározásomat azóta sem bántam meg, hiszen itt minden adott ahhoz, hogy jól képzett fogorvos váljon belőlem. Az ÁOK-on a tanulmányaimat a legkiválóbb szakemberek mentorálásával végezhetem, illetve nemcsak elméleti tudást, hanem rengeteg gyakorlati készséget is elsajátíthatok tőlük egy páratlanul modern környezetben. Ráadásul nagyszerű embereket ismerhettem meg az egyetemen, akikkel nem csak a tanulásban támogatjuk egymást, de életre szóló barátságok is kialakultak. Mindezek mellett Pécs egy remek egyetemi város. A közösség, az egyetemi élet és a város hangulata mind hozzájárulnak ahhoz, hogy élmény legyen itt tanulni. Higgyétek el, én tudom milyen érzés bizonytalannak és tanácstalannak lenni a felvételi leadása előtti időszakban, de ez is része annak az útnak, ami végül elvezet a saját céljaitok megvalósításához. Ha segítségre van szükséged, vagy csak kíváncsi vagy, hogy milyen pécsi orvosisnak lenni, keress bátran – szívesen megosztom a tapasztalataimat és segítek eligazodni!

---

Rékasy-Rippl Katica vagyok, harmadéves fogorvostanhallgató. 2024-ben érettségiztem Szentendrén a Ferences Gimnáziumban. Először a művészi pálya vonzott nagyon, mert úgy éreztem jó kézügyességgel és elég kreativitással rendelkezem. 10.-ben végül a kémia és biológia fakultációt választottam, mert rájöttem, hogy ez is mennyire érdekel, és a fogorvosságban tudnám ötvözni a kettőt. Őszintén nekem a lakhelyem miatt nem Pécs volt első helyen, de amikor kiderült, hogy ide nyertem felvételt nagyon örültem. Az őszi táborban és nyílt napok alkalmával nagyon megtetszett az egyetem, a várost pedig nagyszüleim miatt kiskorom óta ismerem. A gólyatáborban viszont végleg meggyőződtem róla, hogy ennek így kellett lennie, és itt vagyok a legjobb helyen. Egyből barátokra, és egy csapatra leltem a szaktársaim közt. Már első félévtől kezdve aktívan részt veszünk minden programon, legyen az aulabuli, MediFest, Medikus Kupa…. és még sorolhatnám. Itt tényleg minden megvan ahhoz, programok és közösség terén is, hogy felejthetetlenek legyenek ezek az évek. Persze az egyetem megfelelő szakmai programokkal és oktatással isbiztosítja a képzésünket mint például a Fogorvosi Szaknapok, TDK börze stb. Itt kimondottan gyakorlat orientált és hallgatóbarát az oktatás, már első félévtől kezdve vannak manuális óráink, amiket a modern eszközökkel felszerelt MediSkills laborban, illetve már ötödik félévtől az egyetem mellett lévő Fogászati Klinikán sajátíthatunk el. Én teljes szívemből tudom ajánlani az egytemet, mert a PTE családba tartozni egy életre szól. Nyugodtan keressetek engem bármilyen platformon, legyen az kollégiumi lakhatással, érettségivel, felvételivel, vagy bármi egyébbel kapcsolatos! Nagyon várom, hogy válaszoljak Nektek, és remélem mihamarabb találkozunk az egyetemen!

---

Szirovatka Petra vagyok, 22 éves, harmadéves fogorvostanhallgató. 2024-ben érettségiztem Budapesten az Alternatív Közgazdasági Gimnázium tanulójaként. Sokakkal ellentétben, én nem tudtam kiskoromtól kezdve, hogy milyen irányba szeretnék továbbtanulni. Azt mindig tudtam, hogy a humán tárgyak nem nekem valók, de azt, hogy valamilyen orvosi irányba orientálódjak, csak a gimnázium utolsó éveiben döntöttem el. Emellett még a képzőművészet érdekelt, nagyon szerettem rajzolni, festeni, így jutottam arra a döntésre, hogy a fogorvosi szakot választom, hiszen itt mindezt az orvostudomány felé való érdeklődésemmel tudtam ötvözni. A gimi utolsó évében, amikor már nem csak az volt a kérdés, hogy mit, hanem az is hogy hol szeretnék tanulni, teljes nyitottsággal álltam mind a négy orvosi egyetem elé. Minden nyíltnapra elmentem, megnéztem az összes várost, próbáltam mindenhol ottani hallgatókkal beszélgetni, az ő tapasztalataik alapján tájékozódni. Ezek után én úgy éreztem, hogy számomra Pécs lesz az a hely ahol amellett, hogy rendkívül magas színvonalú oktatást kapok, életre szóló élményekkel is gazdagabb lehetek. Most, hogy már a harmadik évembe kezdtem bele, teljesen nyugodtan kijelenthetem, hogy jó döntést hoztam. A pécsi orvosisok közé tartozni egy olyan élmény és lehetőség amit semmiért nem cserélnék el. Az egyetem rengeteg programot szervez az év során: Medifest, Medikus kupa, gálavacsorák, fogorvosi szaknapok.. és még sorolhatnám, ezekkel mind segítve azt, hogy mindenki megtalálja a saját helyét ebben a közösségben. Természetesen a sok szép és jó program mellett itt is egy nagyon nehéz és hosszú utat kell megtenni ahhoz, hogy minden tárgyat kellően megértsünk és megtanuljunk, de ebben sokat segít a támogató légkör amit az egyetem nyújt:) Ha bármilyen kérdésed lenne, segítségre van szükséged vagy csak szeretnél többet megtudni arról, hogy milyen ide járni, keress nyugodtan!

---

Gyógyszerész

Imre Dorottya vagyok a Gyógyszerésztudományi Kar negyedéves gyógyszerésztanhallgatója. 2023-ban érettségiztem a Kazinczy Ferenc Gimnáziumban Győrben. A kémia mindig is a kedvenc tantárgyam volt, de csak 11. osztályos koromban fogalmazódott meg bennem, hogy gyógyszerész szeretnék lenni. Egyszerűen beleszerettem. A mentorprogrammal még középiskolás koromban találkoztam, amikor rész vettem az egyetem által szervezett tavaszi táborban. Hatalmas élmény volt számomra és imádtam minden egyes pillanatát. Amellett, hogy nagyon sok dolgot tanultam, bepillanthattam az egyetem falai közé és a laboratóriumba is, ami mai napig a kedvenc helyem. A tábor végére teljesen biztossá váltam abban, hogy a PTE GYTK-t jelölöm meg elsőként a felvételim során. Ez pedig életem egyik legjobb döntésének bizonyul. Bekerültem egy összetartó közösségbe, nagyszerű emberek közé. Amellett, hogy életreszóló élményeket szerzünk közösen, azért a tanulásra is nagy hangsúlyt fektetünk. Tudom mennyi kérdés kavarog egy végzős diák fejében. Nekem nagyon sokat jelentett az a segítség, amit kaptam, ezért is döntöttem úgy, hogy mentorként én is szeretném támogatni a felvételizőket. Ha bármi kérdésének van az érettségivel, a gyógyszerészettel, a kollégiumokkal vagy az egyetemi élettel kapcsolatban nyugodtan keressetek. Nagyon szívesen segítek!

---

Kiss Brigitta Anna vagyok, elsőéves gyógyszerésztanhallgató a Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karán. 2026-ban érettségiztem a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban. Elhelyezkedés alapján számomra Pécs volt a legmesszebb, így sokan nem értették, hogy pontosan miért erre az egyetemre esett a választásom: Egyszerűen beleszerettem. Maga az egyetem és a város családias, nyugodt ugyanakkor tele van élettel, programokkal, lehetőségekkel. A felsőbb évesek és az oktatók segítenek, felkarolnak, hogy minél jobb legyél. Sokáig orvos szerettem volna lenni, biológia és kémia tárgyakat emelt szinten tanulva mi más jut az eszünkbe, de akkor miért pont gyógyszerészet? Az egyetem által szervezett tavaszi táborban betekintést nyertem a gyógyszerészet világába és elragadott ez a tudományág. Nem is gondolnánk mennyi mindent tud és ismer egy gyógyszerész és milyen meghatározó szakma. Ugyanúgy kivesszük a részünket a gyógyításban, mint az egészségügy többi területén dolgozók. Éppen ezért szeretném a mentorprogram során megmutatni, hogy milyen sokoldalú is a gyógyszerészet.

---

Kovács Adrienn vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karának harmadéves gyógyszerész hallgatója. 2022-ben érettségiztem Győrben, a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban. Kémia-biológia fakultációs órákra jártam 11. osztálytól, hisz gyerekkoromtól elkezdve törhetetlenül hittem abban, hogy belőlem egy nap gyógyszerész lehet. Göröngyös utam vezetett az egyetemi padokig, de pont ezért is tudok minden lehetőséget a lehető leginkább értékelni és hálás vagyok azért, amit tanulok. Szerintem a gyógyszerészet nagyon alulértékelt, nincsenek tisztában az emberek és a középiskolás diákok, hogy mennyire színes ez a szakma és milyen sok irányba lehet elhelyezkedni a diploma után. A biológia és/vagy kémia iránt érdeklődőknek nem kell csak az orvosin, gyógytornászon vagy vegyész diplomán gondolkodni. Szeretném, ha többen tudnák, hogy velem együtt sok más szaktársam is kitartóan küzd az egyetem göröngyös útjain, hogy végül számos területen tudjuk segíteni a társadalmunkat, ne csak a patikában. Többek között ezért is jelentkeztem a mentorprogramra. Amikor én felvételiztem, bár volt konkrét célom, de nagyon sok olyan dolog volt, amiben jól jött volna egy, már nálam tapasztaltabb diáknak a véleménye és segítsége. Most szeretnék lehetőséget adni azoknak, akik hasonló cipőben járnak. Nincs rossz kérdés, és hidd el, én is voltam érettségi előtt álló diák, akinek annyi kérdés zúdult a nyakába, hogy nem győzött elbírni velük. Bátran keress, ha nem értesz valamit, vagy még bizonytalan vagy abban milyen döntést is kéne meghoznod.

---

Papp Mercédesz vagyok, a PTE Gyógyszerésztudományi Karának harmadéves hallgatója. 2024-ben érettségiztem Veszprémben, a Noszlopy Gáspár Gimnázium és Kollégiumban, ahol egészen 10. osztály óta tudatosan készültem arra, hogy gyógyszerész hallgatóként folytassam a diákéveimet. Sokáig kérdés volt bennem, hogy orvos vagy gyógyszerész legyek, az egyetem nyíltnapja győzött meg arról, hogy az én utam igenis a gyógyszerészet és Pécs irányába vezet. Szeretném, ha a középiskolások elképzelésében, nem úgy lenne meg a gyógyszerész hivatás, mint egy sanyarú B terv, hanem tisztában lennének a szakma kínálta izgalmakkal, lehetőségekkel. Azért jelentkeztem mentornak, mert szomorú vagyok, amikor sokan azt hiszik, hogy mi „csak” a patikában állunk és eladjuk a gyógyszert. Bár a patikákban is ennél jóval-jóval többet tehet egy gyógyszerész a betegek egészségének megőrzéséért. Ezen felül számtalan lehetőség van a kutatásban, fejlesztésben, sőt akár még a klinikákon is, mint gyógyszerész, tehát összességében azt gondolom, hogy a gyógyításban szerves részt képez egy szakmabeli. Ha bármi kérdésed van a képzésről, érettségiről, a rettegett mennyiségű kémiáról, az oktatásról, vagy egyszerűen csak arról, hogy milyen is a pécsi medikus lét (mert a gyógyszerész is medikus!), akkor keress bátran, szeretettel válaszolok bármi kérdésre. Nincs olyan, hogy buta kérdés, csak fel nem tett kérdés. Írjatok email-en, vagy Facebookon, Instagrammon.

---

Szabó Petra vagyok harmadéves gyógyszerészhallgató. Már általános és középiskolás koromban tudtam, hogy a tudomány érdekel igazán. Két felsőfokú nyelvvizsgám mellett a kémia, biológia és fizika állnak hozzám a legközelebb. 2024-ben érettségiztem, így az új felvételi rendszer bizonytalanságait elsőkézből éltem meg. Biológia és fizika emelt érettségit tettem, de ma már a kémiában is otthonosan mozgok, így bátran keress, ha segítségre lenne szükséged! Emellett idén kezdtem el a TDK-kutatásomat 2 témában is, amik ötvözik a gyógyszerészetet, mérnöki tudást és a főzést is. De persze a sok tanulás mellett van időm másra is, nemrég kezdtem bele az edukatív tartalmak gyártásába, szeretek sütni-főzni, sétálni, és a tánc, ami gyerekkorom óta része az életemnek, ma is fontos számomra. Amikor eldöntöttem, hogy gyógyszerész leszek, bevallom nem sok információm volt arról, hogy mivel is foglalkozik egy gyógyszerész, jó lett volna megkérdezni egy akkori tapasztalt hallgatót. Ismerem azt a bizonyos „Vajon elég leszek ehhez? Vajon jól döntöttem? Honnan tudjam biztos ez való-e nekem?” érzést vagy az „Oké, de ennyi információ közül mi az, ami fontos? Honnan tájékozódjak?” kételyt. Éppen ezért jelentkeztem mentornak! Mert bár egyedül is meg lehet találni az információkat, de sokkal könnyebb megkérdezni egy ebben már tapasztaltabb embert! Végtelenül türelmes vagyok, szeretek segíteni másoknak, és különösen szeretem azt a pillanatot, amikor valakinek végre „összeáll” az anyag. Fontos számomra, hogy ne csak a tanulásban tudjak segíteni, hanem abban is, hogy magabiztosabban vágj neki az egyetemhez vezető útnak. Mentorként mindig számíthatsz rám: legyen szó kérdésekről, bizonytalanságokról vagy akár egy támogató beszélgetésről, bátran keress meg. Én is végigjártam már ezt az utat, ezért tapasztalataimmal és figyelmemmel egyaránt melletted állok. A PTE-n biztos, hogy egy problémáddal sem maradsz egyedül és egy kérdésed sem marad megválaszolatlanul! Szóval, ha ezt a Mentorprogarmot nézegeted...Üdv a PTE-családban, innen nincs menekvés, de garantálom, hogy nem is akarsz majd elmenekülni! Keress bátran!

---

Biotechnológus

Bunczom Nóri vagyok, első éves biotechnológia hallgató. 2026-ban érettségiztem a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnáziumban. A biológia mellé a kémiát választottam és mindkét tárgyból emelt szinten érettségiztem. Gimis éveim alatt többször volt lehetőségem részt venni különféle felkészítő eseményeken, többek között a Középiskolások Hete Nyári Táborán, itt döntöttem el véglegesen, hogy Pécsre szeretnék jönni, hiszen „Mindenki pécsi akar lenni!”. A felvételi és az érettségi számomra is elrettentőnek tűnt, egy olyan akadálynak, amire sokszor azt hittem, nem fogom tudni megugrani. Rengeteg kérdés kavargott bennem: „Jó úton járok?”, „Megvan bennem minden, ami ehhez kell?”, „Elég az én nyelvtudásom egy angol nyelvű képzéshez?”. Amennyiben benned is felmerültek ezek a gondolatok, tudd, hogy nem vagy egyedül. Számomra frissek még ezek az emlékek, ismerős a pontszámítási rendszer, érettségi időszak és a felvételis honlapok. Szívesen segítek bármiben, legyen szó az ezeken való kiigazodásról, vagy akár a nyelvi nehézségről. A PTE egy remek lehetőség mindenki számára: modern laborok, remek közösség és mindez egy gyönyörű városban. Célom, hogy a támogatást és segítséget, amit én kaptam mentoraimtól, én is tovább adhassam nektek. Szeretnék segíteni, ha elbizonytalanodnátok, vagy nem hinnétek eléggé a saját sikeretekben. Fontos, hogy tudjátok: képesek vagytok sokkal többre, mint gondolnátok és bármit elérhettek, ha igazán szeretnétek. Keressetek nyugodtan Emailben, vagy Facebookon!