Humans of POTE 28.
Forrás:@Confabula
"Az évfolyam egyik fele az esti gólyabálra, a másik pedig a keddi molsejt ZH-ra készülődik. Te pedig a dértől csúszós parkolóban tömöd az autódba a szörfdeszkákat hajnali fél 6-kor, hogy 1000 kilométert vezess a hétvégén, mert állítólag fújni fog. Aztán persze fúj, te szörfözöl, és eszedbe jut, hogy semmi mást nem élvezel ennyire az életben. Ha csak rágondolsz, önkéntelenül mosolyogsz.
Aztán fúj következő héten, és megismétled az egészet. Meg utána is. És talán még azután is...
Aztán meghallod a cipőd monoton kopogását az intézet folyosóján, miután kivágtak a molsejt vizsgáról. Ahogy lépdelsz, bevillan a fertőrákosi szörfös hétvégék emléke. Mosolyogva mész tovább.
Évekkel és jópár kilóval később újra csak a kopogást hallod az intézet folyosóján, miután átmentél az anat szigón. Az idejét sem tudod, hogy mikor szörföztél már, de nem is érdekel, mert végre kifizetődött az a végtelen energia, amit ebbe fektettél. Lemondtál szinte mindenről, amit szeretsz, hogy ezt elérhesd; hát most ezt kell szeretned. Mosolyogsz, de már másképp.
Egy örökkévalósággal később már nem kopog a lakkcipő sehol, csak a rénszarvasos mamuszod csoszog a hajópadlón, miután meglett az online vizsgád a karanténban. Kilazítod a nyakkendődet, kibújsz az öltönyödből és elkezded lehordani a szörfcuccokat az autóba. Mosolyogsz, mert rájöttél, hogy nem kell választanod.
Az SSP kezelésén, a 150 bikém beugró egyenleten és a kompromisszumkészségen kívül leginkább azt tanultam meg az egyetemen, hogy nem vagyunk egyformák. Nem én vagyok a leggyorsabb vagy legügyesebb szörfös, ahogy nem én vagyok a legjobb tanuló sem; ez egészen biztos. De szeretném, hogy ha olyan orvos lennék a rendelőben, amilyen szörfös a vízen vagyok. Szeretném a szakmát is ilyen lelkesedéssel, lazasággal, szorgalommal és szenvedéllyel űzni, mert hiába állnak egymás hegyén-hátán a jobbnál jobb szakemberek, úgy érzem, a tudás mellett az ilyen hozzáállásra van a legnagyobb szükség az egészségügyben."
Palotás Péter - ötödéves orvostanhallgató