Humans of POTE 24.
Forrás:@Confabula
" ’Sosem késő változtatni, és egy olyan dologba belefogni, amit igazán szeretünk’ - Ebben a mondatban máig hiszek, ez vezérelt akkor is, amikor kiiratkoztam az első egyetemről, ahova jártam. Miután felvettek a POTE-ra, nem volt kétségem, jó döntést hoztam.
Ezt most is így gondolom.
Pécs a kulturális lehetőségek miatt is vonzott, hiszen a zene már kiskorom óta jelentős részét képezi az életemnek, és fel sem merült bennem, hogy abbahagyjam. Gimnáziumban zenekarokban doboltam, ez volt a fő hangszerem, az énekléssel és a gitárral csak ezután kezdtem el komolyabban foglalkozni.
Elsőévesként pár barátommal egy „Open Mic” est keretein belül ismerkedtünk meg a Pécs Music Society-vel (PMS). Az egész légkör, a hangulat, és az ötlet, hogy bárki felléphet sok ember előtt, nagyon megfogott. Ezután rendszeres látogatói lettünk a zenés esteknek. Megtisztelő, hogy immáron oszlopos tagjai vagyunk a PMS szervezői csapatnak, és a zenés események mellett sok más program szervezésében is részt vehetünk.
Emellett természetesen a saját zenei projektemmel is foglalkozom, ezen belül fellépésekkel, saját számok-, akusztikus átiratok szerzésével, alkalomadtán pedig a barátaimmal együtt zenekart alkotva lépünk fel.
A színpadon szerintem nem csak az a fontos, hogy minden hangot tökéletesen lejátszunk, hanem az is, hogy át tudjuk adni a szám üzenetét, a vibe-ot. Talán ez a legfontosabb…
Sokszor nehéz összeegyeztetni a dolgokat, amik ezzel együtt járnak (színpad-nyitás, próbák, esemény helyszínek előkészítése, stb.) az egyetemmel, és jár némi lemondással, de nagyon tetszik a gondolat, amit -egy szintén PMS-es- kedves barátunk mondott egyszer: „Van lehetőség zenélni, vagy nem zenélni az egyetem mellett, és ha felmerül ez a kérdés, egyszerű a válasz.”
Éppen ezért arra biztatnék mindenkit, hogy ne adjátok fel azt, amivel szívesen foglalkoztok a tanulás mellett (főleg, ha ez a zene)! Nagyszerű embereket ismerhettem meg a PMS-en és az egyetemen keresztül, és nagyon hálás vagyok, hogy a pécsi közösséghez tartozhatok!”
Kramarics Péter – harmadéves orvostanhallgató