Humans of POTE 18.
Forrás:@Confabula
“Szinte hihetetlen, hogy nem egész egy hónapja még az volt a legnagyobb problémánk, hogy cérnametélttel vagy májgaluskával rendeljük a diplomaosztó utáni levest, illetve, hogy dobos avagy joghurtos-gyümölcsös legyen a kettes számú torta az ünnepségen. Aztán egyik napról a másikra fenekestül felfordult minden (is). Hirtelen vége szakadt a gyakorlatnak, haza lettünk küldve, és csak vártunk. Vártunk. VÁRTUNK.
Kitört a világjárvány, és pánikhullámok hányingerkeltő tömkelege vette kezdetét. Bizonytalanság, félelem és kétségbeesés uralkodott el rajtunk is, hisz gyakorlatilag a diploma kapujában állva zúdult mindez a nyakunkba. Az ember titkon igyekszik megragadni mindenféle információmorzsát és lehetőséget – így jött képbe az önkénteskedés is, mint alternatív lehetőség a félév sikeres befejezésére.
Az önkéntes munka nemcsak egy remek alkalom arra, hogy az egyetem során a tankönyvekkel vetekedő, és mostohagyerekként háttérbe szoruló manuális készségeink is fejlődjenek, hanem ad egyfajta rálátást a rendszer működésére, a betegutak irányítására, az akut betegellátás nehézségeire és még sorolhatnánk. A legfontosabb mindemellett, hogy megtanít az alázatra, önzetlenségre, és arra, hogy egy nehéz helyzetben csakis az összetartó magatartás a helyénvaló, függetlenül végzettségtől és diplomától. Kiemelnénk, hogy kiváló lehetőség a kórházi munka kommunikációnk fejlesztésére is. Végül, de nem utolsó sorban úgy gondoljuk, ezzel a lehetőséggel hasznosnak érezhetjük magunkat, ami lelkileg is segít feldolgozni a körülöttünk zajló dolgokat, továbbá hisszük, hogy többet tesz hozzá majdani karrierünkhöz az áldozatos önkéntes munka, mint az utolsó utáni tankönyv tartalomjegyzékének magolása. Vigyázzatok magatokra, és legyetek önkéntesek!”
Nagy Edina és Bábindeli Cintia - 6.éves orvostanhallgatók (2020)
#humansofpote #pteaok #pecsiorvosi #pecsigyogyszeresz #confabula