Humans of POTE 14.
Forrás: @Confabula
“Óvodában mindenki tűzoltó, rendőr, űrhajós vagy orvos szeretne lenni, de ez általában hamar elmúlik. Nos, nálam nem így történt. 4 éves korom óta szeretnék orvos lenni, attól függetlenül, hogy a családomban mindenki pedagógus. Gimnázium végéig főként a néptánc, a zene, a színház és az éneklés töltötte ki a szabadidőm nagy részét, de semmi sem érdekelt annyira, mint az orvoslás.
Budapesti révén nyilvánvaló választás lett volna a fővárosban egyetemre járni, de életem egyik legjobb döntése volt elengedni a méltán hírhedt Pest-központúságot és Pécs felé venni az irányt. A TM Tábor után már semmi kétség nem volt bennem.
Az orvosi egyetemek külső szemlélők számára csak tanulásból és tanulásból állnak, de
szerencsésnek mondhatom magam, hogy harmadéves koromban beléphettem a Pécsi Orvostanhallgatók Egyesületébe, és megismerhettem, milyen egy önkéntes prevenciós közösség tagjának lenni. Azóta is a sok egyéb tevékenység mellett (pl. TDK, DDK, szakkollégium, stb.) a mindennapjaim fontos része az egyesület koordinálása és a csereprogramok népszerűsítése a karunkon. Utóbbi kapcsán az utazás iránti szeretetem és a szakmai kíváncsiságom összekapcsolódhatott.
Nem gondoltam volna néhány évvel ezelőtt, hogy elmondhatom majd magamról, hogy hatodév végére gyakorlatilag minden földrészen csinálhatok majd gyakorlatot. Japántól Oroszországon át Amerikáig bejárni a világot egy olyan lehetőség, ami máshol nem adatott volna meg számomra. Ezek nélkül fogalmam sem lett volna, hogy milyen az, ha egy országban nincs villa, amivel ehetnék, vagy, hogy milyen érzés folyamatosan borscsot, vagy valami céklásat enni. De ennek még közel sincs vége!”
Orlovácz Katalin - Pécsi Orvostanhallgatók Egyesületének Elnöke
Forrás: Confabula