Oktatókórházi hálózat
A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Dékáni vezetése az év elején határozta el, hogy az Oktatókórházi szerződéseket felülvizsgálja, és újraírja.Ennek aktualitását elsősorban az adta, hogy jó nemzetközi hírnévnek örvendő orvosi diplománk elfogadásának minőségbiztosítását egyre szigorúbban megkövetelik. Ennek voltak következményei a nemrég mind az oktatók, mind a hallgatók körében élénk visszhangot kiváltó intézkedések. Ennek keretében aktualizáltuk évtizedek óta jól működő oktatókórházi kapcsolatainkat is.Ez annál is aktuálisabbnak tűnt, mert a legutolsó Oktatókórházi megállapodásokat (Szekszárd, Kaposvár, Zalaegerszeg, Szombathely) éppen harminc évvel ezelőtt 1982 szeptemberében írta alá a POTE akkori Rektora Dr. Flerkó Béla egyetemi tanár.
Miért van szükség az Oktatókórházi rendszerre?
Az orvosképzés elsősorban gyakorlati képzés, melynek legfontosabb részeként hallgatóink kis csoportokban, jövendő hivatásuk gyakorlásához hasonló körülmények között, betegágy mellett, oktatóink személyes példamutatásával és irányításával sajátítják el a szakma fogásait. Ezeket az ismereteket könyvből megtanulni nem lehet. A világ orvosképző helyeinek jó részén, így Pécsett sem tudjuk a hallgatók létszámához képest szűkös betegágyakon a megfelelő minőségű képzést biztosítani. Ez indokolja az Oktatókórházi gyakorlat bevezetését, ahol egy-egy orvosra lényegesen kisebb számú medikus jut, így azokkal alaposabban tud foglalkozni.
A gyakorlatok az orvoskar székhelyén kívül, de szigorúan ellenőrzött körülmények között, az adott tárgyat oktató klinikák igazgatói által kidolgozott tematika szerint történnek. A szervezettséghez további nagy segítséget adott a klinikai gyakorlatos leckekönyvek bevezetése, mely tartalmazza a különböző szakmákban alapvetőnek, illetve legfontosabbnak tartott ismeretek listáját. Ez a lista is további három csoportra van osztva, attól függően, hogy a medikusnak a; tanulmányai során elegendő-e csak látnia a beavatkozást, b; elegendő-e felügyelet mellett végeznie, vagy c; önállóan felügyelet nélkül kell-e végeznie az adott diagnosztikus, vagy terápiás beavatkozást.
Az Oktatókórházi rendszernek olyan gyakorlati haszna is lehet, hogy a IV.-V.-VI.-éves medikusok a lakhelyükhöz legközelebbi kórházba kérhetik a gyakorlatukat, közelebbről megismerve így a kórházban folyó gyógyító tevékenységet és az ott dolgozó kollegákat. Ez kölcsönösen a Kórház számára is előnyt jelenthet, hiszen az így megismert medikusok közül esetleg ki tudja választani a későbbi orvosait.
Mely kórházakkal kötöttünk szerződést?
A korábbi évtizedek hagyományaira alapozva a már előbb említett négy kórház (Szekszárd, Kaposvár, Zalaegerszeg, Szombathely) megújított szerződésén kívül új Oktatókórházak is a pécsi klinikák vonzáskörébe kerültek, így a budapesti Szent Imre Kórház, a győri Petz Aladár Megyei Kórház, és a Veszprém Megyei Kórház. Az említettek közül talán csak a konkurrens kar székhelyén lévő budapesti Szent Imre Kórház tűnik elsőre meglepőnek, de ez is érthető döntés annak fényében, hogy Baranya Megye után a legtöbb medikus Budapestről jár az orvoskarra.
A fent említett valamennyi Kórház különböző szinteken akkreditálva van a rezidens (szakorvos) képzésre. Emiatt tehát nem volt szükség a klinikai tárgyak graduális oktatásához újabb akkreditációra.
A Kar vezetése az ünnepélyes keretek között megkötött szerződések és Oktatókórházi táblaavató ünnepségek alkalmával felhívta a kórházigazgatók figyelmét arra, hogy az Oktatókórházainkból a Karunkon tudományos minősítést (Ph.D.) szeretne valamelyik ambiciózus oktató szerezni, akkor azt a Kart vezetése támogatja.
Idén nyáron már várhatóan valamennyi Oktatókórházunkban töltöttek hosszabb-rövidebb időt hallgatóink, így az ősz elején tervezzük a hallgatói véleményeket összegyűjteni és azokat értékelni.
Reméljük, hogy a Kar vezetésének törekvése pozitív visszhangra talál mind a hallgatók, mind az Oktatókórházak dolgozóinak körében, és a kölcsönösen előnyös együttműködés már rövidtávon a gyakorlati orvosképzés színvonalának lényeges emelkedését eredményezi.