Hírek

Nobel-díj nyertesek - Tudományos kategória

2019. október 8, kedd

A napokban derül ki, hogy az orvostudományi, fizikai és kémiai kategóriákban ki kapja meg a Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia által közölt díjazottak cikkünkből kiderülnek.

 

Orvostudományi kategória nyertesei:

William G. Kaelinnek, Sir Peter J. Ratcliffe-nek és Gregg L. Semenzának ítélték oda 2019-ben az orvostudományi Nobel-díjat. A szakértők azt vizsgálták, hogy a sejtek miként érzékelik az oxigén elérhetőségét, illetve hogyan alkalmazkodnak a változásokhoz.

 

Az oxigén sejt szintű érzékelése számos rendellenesség kialakulásában játszik fontos szerepet. A 2019-es fiziológiai Nobel-díj győztesei felfedezéseikkel nagyban hozzájárultak az orvostudomány fejlődéséhez, illetve ahhoz, hogy új stratégiákat dolgozzanak ki a vérszegénységgel, a rákkal és sok más betegséggel szemben.

A tudósok évszázadok óta tudják, hogy az oxigén elengedhetetlen számunkra, az azonban sokáig ismeretlen volt, hogy a sejtek hogyan is alkalmazkodnak az anyag szintjének módosulásához. William G. Kaelin, Sir Peter J. Ratcliffe és Gregg L. Semenza munkájuk során olyan molekuláris folyamatokat tártak fel, amelyek segítettek ennek megértésében.

Semenza az EPO nevű gént elemezte génmódosított egerekben, illetve azt, hogy az oxigén elérhetősége miként hat a génre. A kutató arra jutott, hogy az EPA közvetíti a hipoxiára, azaz az oxigénhiányos állapotra adott választ. Ratcliffe szintén a gén oxigénfüggő szabályzását vizsgálta. Mindkét csapat megállapította, hogy az egyedi oxigénészlelő mechanizmus nemcsak az EPO elsődleges termelőhelyén, a vesesejtekben, hanem minden szövetben fellelhető. 1995-ben Semenza bemutatta a rendszer kulcsmolekuláit, az általa hypoxiaindukált faktornak (HIF) nevezett fehérjekomplexet és azok kódoló génjeit.

A bizonyos ráktípusok fokozott kockázatával járó von Hippel-Lindau-betegséggel (VHL) élő Kaelin születési rendellenességét vizsgálva felfedezte, hogy a VHL gén olyan fehérjét kódol, amely képes megakadályozni a rák kialakulását. Azt is kimutatta, hogy azok a rákos sejtek, amelyekben nincs funkcionáló VHL gén, nagy mennyiségű hipoxia által szabályozott gént fejeznek ki. Így jött rá, hogy a VHL is a hipoxiára adott reakcióhoz kapcsolódik.

A szakértők EPO-ra, HIF-re és VHL-re vonatkozó eredményeire később számos újabb tanulmány épült, a kutatók megállapításai több gyógyszer és terápia fejlődéséhez járultak hozzá.

Fizikai kategória nyertesei:

2019-ben James Peebles, illetve Michel Mayor és Didier Queloz kapják a fizikai Nobel-díjat. Peebles a világegyetem alaposabb megismeréséhez járult hozzá, Mayor és Queloz pedig elsőként azonosított exobolygót.

A szakértők eredményeikkel az univerzum evolúciójának, szerkezetének, illetve a világegyetemben elfoglalt helyünknek alaposabb megértéséhez járultak hozzá. Peebles a fizikai kozmológiában ért el jelentős elméleti felfedezéseket, Mayor és Queloz pedig olyan exobolygót azonosítottak, amely egy Naphoz hasonló csillag körül kering.

Peebles több mint két évtizeden át tartó munkájával rakta le a világegyetemről alkotott modern tudományos kép alapjait. A messze legelfogadottabb elmélet szerint nagyjából 14 milliárd évvel ezelőtt zajlott az ősrobbanás, ezt követően az univerzum igen sűrű és forró volt.

Azóta a világegyetem egyre növekszik és egyre hidegebbé válik. Idővel az univerzum elég átlátszó lett ahhoz, hogy bizonyos sugarak keresztülhaladjanak rajta. Ezen sugárzás máig kimutatható, a kutató pedig elméleti munkáját és számításait felhasználva értelmezni tudta a mérési adatokat, és új megállapításokra jutott.

Mayor és Queloz az 1990-es években a Tejútrendszert vizsgálta, hogy korábban ismeretlen égitestekre bukkanhassanak. 1995-ben aztán jelentős áttörést értek el: elsőként sikerült Naprendszeren kívüli bolygót, úgynevezett exobolygót találniuk. Az érintett objektum egy, a Naphoz hasonló csillag, az 51 Pegasi körül kering. Mayor és Queloz felfedezése óta több mint 4 ezer exobolygót azonosítottak galaxisunkban.

Kémia KATEGÓRIA NYERTESei:

John B. Goodenough, M. Stanley Whittingham és Josino Akira nyerik idén a kémiai Nobel-díjat. A szakértők a lítiumion-akkumulátorok létrehozásával és fejlesztésével alapjaiban változtatták meg a világot.

 

A lítiumion-akkumulátorok forradalmi hatással voltak életünkre, a mobiltelefonokban, a laptopokban és a járművekben egyaránt megtalálhatóak. A most díjazott kutatók munkájukkal a vezeték nélküli kapcsolatok fejlődéséhez és a fosszilis tüzelőanyagoktól mentes technológiák kialakulásához is hozzájárultak.

Az 1970-es évek elején Whittingham az olajkrízisre reagálva hozta létre az első működő lítium alapú akkumulátort. A szakértő a szupervezetőket vizsgálva egy energiagazdag anyagra bukkant, melynek segítségével egy újító katódott alkotott. A titán-diszulfid molekuláris szinten olyan hézagokat tartalmaz, amelybe képesek beékelődni a lítiumionok. A rendszerben az anód tiszta lítiumból készült, a rendkívül reaktív anyag miatt viszont az akkumulátor túl robbanékony volt ahhoz, hogy a gyakorlatban is használható legyen.

Goodenough utóbb megduplázta az eszköz feszültségét azzal, hogy felismerte: a fém-oxid katód még hatékonyabb. 1980-ban a szakértő kobalt-oxidot alkalmazott eszközében, így világítva rá, hogy sokkal erősebb akkumulátorok is létrehozhatóak.

A fejlesztés utolsó fontos mérföldköve Akirához köthető. A kutató eltávolította a rendszerből a tiszta lítiumot, ezzel egy biztonságosabb, csak lítiumionon alapuló, a gyakorlatban is jól működő akkumulátort fejlesztett ki. 1985-ben bemutatott szerkezetében kőolajkokszot használt az anódban.

A lítiumion-akkumulátorok 1991-ben jelentek meg a piacon, napjainkra pedig az élet számos területén megtalálhatóak.

 

 

Forrás: 24.hu

Események

A hónap eseményei

2019 december
H K Sz Cs P Sz V
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5